2 comments on “Khiladi (1992)”

1. LETÖLTÖM

   MEGNÉZEM

   FILMZENEI ALBUM

   Válasz

2. Nos ezzel a filmmel teljes lett a Khiladi-széria, nem hiányzik egy sem. Igazság szerint a sorozat leggyengébb láncszemének is ezt a filmet tartom, mert még benne voltak a „gyermekbetegségek”. Az alkotók nem igazán tudták eldönteni, hogy mit is akarnak. Először a szokásos sulis filmnek indul, teljes mértékben bevált sémákkal, nem részletezem, mindenki tudja, hogy ezek mit jelentenek. Aztán a film második fele egy thriller-krimi keverékéhez hasonlít, elég idétlen megoldásokkal, és fölösleges jelenetekkel teletűzdelve. Azért az becsülendő, hogy a tettes kilétét homályban tartották, én is valaki másra gyanakodtam. A színészek legtöbbjéről nincs mit írnom, a főhősnő Ayesha Jhulka például semmi pluszt nem adott nekem, már azt is nagyon furcsállottam, hogy harcuk Akshay Kumarral egy fél dalnyi időn át sem tartott ki, máris dúlt közöttük a nagy szerelem. Szinte sorscsapásként éltem ezt meg, ha már utálják egymást, akkor minimum a film feléig tessék utálni egymást, ne pedig az első tíz percben egymás nyakába borulni! Akshay barátját játszó Deepak Tijorival semmi bajom sem volt, többet képtelenség lett volna kihozni a szerepéből. Johnny Lever volt a viccfaktor, és az orgonasípra hasonlító gyerekeivel belopta magát a szívembe, de neki sem írtak túl sok jó szöveget. És hát Akshay: nem rajta múlott. Pocsék volt a dialóg, pocsék a sztori, és egyedül az akciójelenetekben élhette ki magát.
   Egyszer megnézhető, de a Khiladi széria legkevésbé szimpatikus darabja.

   Válasz