Dil Bole Hadippa! – Szívből szóljon: Hadippa! (2009)

A karcsú, alig 158 centis színházi táncos kisegítő, Veera Kaur (Rani Mukerji) álma az, hogy krikettjátékos legyen a kilencszeres vesztes indiai Tigers csapatánál. A csapat és vezetője Choudhary Vikramjeet Singh (Anupam Kher) még sosem nyerte meg az Aman (Béke) Kupát, melyet együtt alapítottak a pakisztáni bajnokokat vezető Pathan Liqayat Ali Khannal (Dalip Tahil). Veera kölcsönveszi a színház egy teljes álöltözetét, és turbános szikhként, magát Veer Pratap Singhként nevezve, sikerül meggyőznie az új, és meglehetősen pimasz csapatkapitányt Rohan Singhet (Shahid Kapoor) – aki a brit bajnokság fenegyereke és nem mellesleg Vikramjeet fia – hogy helye van az indiai csapatban. A dolgok mindaddig rendben is mennek, amíg meg nem vádolják Veert (Veerát), hogy molesztálta Rohan barátnőjét, a szépségkirálynő Soniyát, aki azon ügyködik, hogy soha többet semmilyen csapatban ne játszhasson. Rohan viszont beleszeret Veerába, és Veert kéri meg arra, hogy közvetítsen a “nővérénél”.

megnézem lentebb

IMDB

  • Rendezte: Anurag Singh

  • Írta: Jaya B., Aparajita

  • Szereplők: Shahid Kapoor, Rani Mukerji, Anupam Kher, Dalip Tahil, Rakhi Sawant, Sherlyn Chopra, Shri Vallabh Vyas, Vrajesh Hirjee, Poonam Dhillon, Shonali Nagrani, Karan Veer, Bobby Bedi, Vickeey Ahhuja, Sherry Rekhi, Akhilesh Sharma

3 comments on “Dil Bole Hadippa! – Szívből szóljon: Hadippa! (2009)

  1. A Lagaan után ismét egy sportfilm, és megint krikett. Ezen mondjuk nincs mit csodálkozni, Indiában ugyanazt a státuszt tölti be, mind Angliában a labdarúgás, vagy Amerikában az amerikai futball. Fanatikus rajongótábora van, és ilyen sztorival bármilyen filmet el lehet adni. Éppen ezért érdekes, hogy nem túl sok sportfilmet készítenek Indiában. Viszont az általam látott filmek harmadában legalább egyszer elhangzik Sachin Tendulkar neve.
    Veera Kaur (Rani Mukerji) rettentően egyszerű pandzsábi leányzó, akinek egyetlen vágya, hogy első osztályú krikettütő legyen belőle, csak éppen neme határozza meg a létét, az erősen soviniszta férfivilágban labdába sem rúghat, izé… üthet.
    Mikor az amritszári csapat már kilencedjére kap ki a pakisztáni Lahore csapatától, a kétségbeesett csapattulajdonos Vikram Singh (Anupam Kher) cselhez folyamodik, hazacsábítja az angol ligában sztárjátékosnak számító fiát, Rohant (Shahid Kapoor) csapatkapitánynak. Akinek első dolga kirúgni az összes játékost, és válogatást tartani. Veera is elmegy, de a kapuig sem jut el. Mivel aznap este be kell ugrania a színházban a teljesen részeg főhős helyett, kiderül, hogy férfiszerepben is megállja a helyét, ez adja az ötletet. Másnap megjelenik Veer Pratap Singh, és bár nagyszájú, Rohan pedig rendesen lealázza, mégis bekerül a csapatba.
    A helyzet adott, és néhány kínos jelenet során Veera is képbe kerül, innentől kezdve Rani Mukerji jutalomjátékát láthatjuk. Percenként változtatja fizimiskáját, hol fiú, hol lány, hol meg nagyon-nagyon kétségbeesett.
    Istenien szórakoztam némelyik jeleneten, a dialógok pedig mesések voltak.
    A legjobban viszont Shahid Kapoor játszott, a leleplező jelenetben annyira át lehetett érezni a dühét, csalódottságát, fájdalmát, ami kevés színésznek sikerül.
    Sok kritika lehúzta a filmet, de nálam még mindig favorit Rani, főleg ha meghallom a hangját. Ha valaha szinkronizálnának filmet tőle, akkor senki mást nem tudok elképzelni, mint Hegyi Barbarát, ugyanaz a füstös, sötét tónusú hang, ami egyszerre nőiesen csábító, és fiúsan mutáló.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük