Daawat-e-Ishq – Szerelem tálalva (2014)

A hyderabadi Gulrez ’Gullu’ Qadir cipőeladóként dolgozik, akit annyi hozományvadász férfival hozott össze a sors, hogy teljesen kiábrándult a szerelemből és ezért tervbe vette, hogy Amerikába költözik. Tapasztalatait segítségül hívva ki is talált egy cselt, mellyel megszerezheti az utazáshoz szükséges pénzt. Kiszemelt áldozata Tariq ’Taru’ Haidar, lucknow-i szakács, aki minden hölgy szívét elvarázsolja főztjének csábító illataival. Az egyaránt tüzes-fűszeres hyderabadi és lucknow-i kultúra találkozása során a fiatalok újraírják a szerelem hagyományos receptjeit, összezúzzák az idejétmúlt világnézeteket és megfűszerezik szerelemmel életüket.

megnézem lentebb

IMDB

  • Rendezte: Habib Faisal

  • Írta: Habib Faisal, Jyoti Kapoor

  • Szereplők: Aditya Roy Kapoor, Parineeti Chopra, Anupam Kher, Karan Wahi

3 comments on “Daawat-e-Ishq – Szerelem tálalva (2014)

  1. Igazság szerint amiről szól a film, azt elég nehéz eladni vígjátéknak. Sokkal ütősebb lett volna egy társadalmi dráma (mint pl. az Ishaqzaade), mert akkor valószínűleg nagyobbat ütött volna. Ismét egy sötét folt India történetében, a hozomány kérdése, ami nálunk már szinte csak a történelemkönyvekből ismerős, az ott véres valóság, és napi szinten dönti nyomorba a lányos családokat. Van ugyan a hozományvadászat ellen törvényük a 498/a §. de elég nehéz bizonyítani. Akire viszont rábizonyítják, annak annyi, börtönbe kerül. Ennek ellenére (bár bűncselekménynek tekintik a menyasszony családjától hozomány kérését), mégis nap mint nap szembesülnie kell vele szinte minden társadalmi rétegnek. A házassági szerződés, ami persze mindig csak szóban hangzik el, elég erős feltételekkel jár, és aki nincs megfelelő alkupozícióban, az bizony silány férjet kaphat csak. Gulrez “Gullu” Qadirnak (Parineeti Chopra) aztán végleg elege lesz a megalázó procedúrákból, és ultimátumot idéz megviselt atyjához: sose megy férjhez, ellenben van egy zseniális ötlete, hogyan használhatnák ki a 498/a § mindenhatóságát. A tesze-tosza atya (Anupam Kher egyszerűen mesés!) persze síkideg lesz leánykája hóbortjától, de mivel a családban nem ő viseli a nadrágot, és amúgy is imádja egyszem gyermekét, belemegy a kicsit sem törvényes cselekedetbe. És itt jön a képbe Tariq “Taru” Haidar (Aditya Roy Kapur) a kiszemelt áldozat, aki sajnos halomra rúgja az elképzelt terveket, és bizony semmi sem úgy történik, ahogy kiművelt kisasszonykánk szerette volna.
    Tisztességesen megcsinált vígjáték, de olyan nagyon nem tették oda magukat. Parineeti Choprának tulajdonképpen semmit se kellett csinálnia, csak önmagát adta, a másik idei filmje (Hasee Toh Phasee) ezerszer jobban a földhöz vert engem. Mármint az alakításával. Anupam Kher persze még egyszer sem csinált semmit se rosszul, tutyimutyi faterként most is ideális, az ő jelenetei szuperek. És hát Aditya Roy Kapur. Jól áll neki a sünire nyírt haj, most már egyáltalán nem mikrofonfejű (a Guzaarishban még nagyon is az volt), ilyen göndör hajjal megverve nem is szabad túl hosszúra hagyni (vagy ellenkezőleg: derékig kell megnöveszteni), különben elég idétlenül fest. És legalább neki normális karaktert írtak, a kicsit harsány, enyhén műveletlen, és bárdolatlan lucknowi szakács szerepében brillírozik, el tudnám képzelni, hogy meglátogassam az étkezdéjét, csak hogy csodás ételkompozícióit megkóstoljam. A dalok közül egy-kettő nagyon tetszett, a táncok meg olyan semmilyenek voltak. Chopra ruhakölteményei viszont annyira pazarul sikerültek, hogy elfogott a sárga irigység. Ilyenkor tényleg bánom, hogy errefelé nem divat a szári, a szalvar kamiz, a dupatta. Parineeti amúgy belefutott az indiai színésznők szokásos hibájába, el kezdett meghízni, a kezdetben még karakán jelenség ennél a filmnél már sokkal gömbölydedebb formát mutat, szerencséjére idejében észbe kapott, elnézve az idei képeket róla, rengeteget dolgozott, hogy lefaragja magáról a felesleges kilókat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük