Gunga Din (1939)

Három, az angol hadseregben szolgáló barát (Cutter, Ballantine és MacChesney őrmester) kapja a feladatot, hogy egységével derítse ki, miért szakadt meg a kapcsolat egy kis városkával Indiában. Mint kiderül, egy a fehérek elpusztítására felesküdött indiai szekta fanatikus hívei megtámadták a határőrhelyet. Miközben ketten minden erejükkel próbálják megakadályozni, hogy a harmadik egy nőért otthagyja a sereget, szembekerülnek a gyilkos szektával, a küzdelemben pedig egy Gunga Din nevű indiai vízhordónak is nagy szerepe jut majd. Az első összecsapást csak hajszál híján élik túl.

megnézem lentebb

IMDB

  • Rendezte: George Stevens

  • Írta: Joel Sayre, Fred Guiol 

  • Szereplők: Cary Grant, Victor McLaglen, Douglas Fairbanks Jr., Sam Jaffe, Eduardo Ciannelli, Joan Fontaine, Montagu Love, Robert Coote, Abner Biberman, Lumsden Hare, John Alban, Charles Bennett, Joe De La Cruz, George Du Count, Ann Evers

2 comments on “Gunga Din (1939)

  1. Amikor először láttam a bár 1939-ben készült, fekete-fehér, enyhén karcos (a hang pedig nagyon rossz sávon recsegett-ropogott), a ráégetett sárga spanyol feliraton furán festettek a magyar betűk, és kb. három-négy másodperc volt a felirat csúszása, már akkor sem figyeltem ezekre a tényezőkre, mert elképesztően jó ez a film.
    Már az első fél órában úgy éreztem magam, mintha Rejtő Jenő három testőre elevenedett volna meg, kicsit kirándultak Indiába, de ugyanaz a széltoló, mindig mókára kész, egymást folyamatosan ugrató kompánia, akik már Afrikában is az őrületbe kergették szegény Potrien őrmestert.
    És tényleg: Archibald Cutter (Cary Grant) egy az egyben Fülig Jimmy. Mókára mindig kapható, de leginkább egy elfuserált kincsvadász veszett el benne. Azért ha kell, képes feláldozni is magát a bajtársaiért. MacChesney (Victor McLaglen), akit társai szeretetteljesen csak MacTúróslepénynek becéznek, tisztára, mint Tuskó Hopkins. Zömök, túlkoros, és a rajongásig imádja Annie-t, a hadsereg teherhordó elefánthölgyét. De ha rangidősként kiereszti a hangját, ott kő kövön nem marad. És Ballantine (Douglas Fairbanks Jr.), akit röviden csak Bal-nak szólítanak, leszerelése előtt áll, nősülni készül, és minden erejével azon van, hogy kiépítse teaüzletét, de zsebében ott a továbbszolgáló nyilatkozat, aláírva, hát ki más lehetne Senki Alfonz?
    De a legfurcsább mindőjük közül Gunga Din (Sam Jaffe), aki a vízhordók (bhistik) seregének oszlopos tagja, minden álma, hogy katona legyen, göcsörtös lábaival katonásan próbálja a lépéseket, talált kürtjén trombitajeleket gyakorol, és a három őrmester szinte örökbe fogadja őt. (mintha Levin indiai szelleme tekintene ránk)
    Mosolyogtam, mikor néztem a harci jeleneteket, mert annyira egyszerűen oldották meg őket, semmi CGI, semmi trükkfelvétel, mégis érthetőek voltak a hadmozdulatok, a fiúk verekedései meg egyenesen mókásak voltak.
    Cary Granttól láttam már vígjátékot, de ez volt az első, ahol tényleg annyira vicces jelenetei voltak, hogy folyvást megnevettetett. Ők négyen vitték hátukon el a filmet, egyedül azt nem értem, hogy Bal menyasszonyát, Emmyt játszó Joan Fontaine mit keresett a filmben, teljesen sótlan volt, és huszadrangú. (Ugyanakkor A Manderley-ház asszonyában meg tökéletes alakítást nyújtott… fura).
    A film amúgy Rudyard Kipling Gunga Din című balladájából készült, amely a hős vízhordó nagyszerű bátorságát énekli meg, aki megmentette a brit hadsereget a biztos pusztulástól.
    Szerencsére ide már egy sokkal jobb változat került fel, ráadásul választható felirattal, vagy szinkronnal, úgyhogy az élmény most már teljes és zavartalan!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük