Fiza (2000)

A film az 1993-as mumbayi zavargásokról szól, amikor a hit haraggá változott, és a vallási szembenállás pokollá változtatta India legnépesebb városát. Sebeket tép fel muszlim és hindu oldalon egyaránt, és kérdéseket tesz fel, de válaszokat nem talál.
Fiza (Karisma Kapoor) egy fiatal muszlim lány, aki özvegy édesanyjával (Jaya Bachchan) és tehetséges rajzoló bátyjával Amaannal (Hrithik Roshan) szerényen éldegél Mumbai egyik külvárosi negyedében. A zavargásokból igyekeznek kimaradni, de egy éjszaka Amaan eltűnik, és a lány kérdezősködni kezd.

megnézem lentebb

IMDB

  • Rendezte: Khalid Mohamed

  • Írta: Khalid Mohamed, Javed Siddiqui

  • Szereplők: Jaya Bhaduri, Karisma Kapoor, Hrithik Roshan, Neha, Asha Sachdev, Bikram Saluja, Isha Koppikar, Dinesh Thakur, Sanjay Narvekar, Ravi Jhankal, Anup Soni, Shivaji Satam, Sabir Masani, Johnny Lever, Manoj Bajpayee

2 comments on “Fiza (2000)

  1. Hrithik Roshan pályafutásának második filmje, ugyanabban az évben mutatták be, mint kirobbanó sikerű Kaho Naa… Pyaar Hai-t, mindkettő szerepével jelölték a FilmFare gálán, utóbbival nyert is.
    Az én szememben viszont ebben a filmben sokkal összetettebb személyiséget alakít, sokkal több színészi játékra volt szüksége, nekem ez a film időtállóbbnak tűnik, mint a pillanatnyi közízlést kiszolgáló maszalá film.
    A Fiza amúgy is fájdalmas kérdést boncolgat, a címszereplő egyre kétségbeesettebben keresi bátyját, egyre sűrűbb falakba ütközik, később már más hozzátartozókkal összefogva (hinduk, muszlimok vegyesen) próbálják kideríteni az eltűnt sok-sok ember hollétét, és sajnos megnyugtató híreket nem találnak. Csak kegyetlenséget mindkét oldalon, majd sűrű hallgatást, sunyi álszenteskedést a hatalom részéről.
    Fiza már annak is örülne, ha bátyja holttestét megtalálná, mert anyja félőrült állapotban úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna, mintha Amaan most is velük élne.
    A lány egyre elszántabb, és próbálkozásai végül sikerre vezetik.
    És itt kezdődik kicsiny családjuk személyes tragédiája, melybe mindenki belepusztul. Ki fizikailag is, ki csak lelkileg.

    Nagyon szomorú film, és nagyon-nagyon érdekes. Igyekszik részletesen foglalkozni a zavargásokkal (melyek mozgatórugói a mai napig nem derültek ki), minden oldalt megszólaltatni pro és kontra, és igyekszik feloldozást is találni, bár megnyugvást a befejezés nem kínál. A színészi játék pedig nagyon mély, nagyon pontos, Karisma Kapoor ha továbbra is ott marad a filmvásznon átvehette volna Jaya Bachchan képzeletbeli koronáját, mert hihetetlen mélységgel képes ábrázolni a fájdalmat, bánatot, kétségbeesést és harcos dühöt. Hrithik Roshan karaktere pedig az apró és boldog mikrokozmoszából a düh, vér és kegyetlen harc csapdájába esve egy olyan kiúttalan élet vonzásába kerül, ahol saját tragédiáján kívül másokét is okozza, akaratlanul. Ahogy ezt eljátssza, le a kalappal előtte.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük