Arun Kumar (Prithvi) árva fiú, aki tanulmányait a főiskolán végzi Indiában. A főiskola igazgatója bátorítja őt, így kiemelkedik a tanulásban, valamint énekel is fontos ünnepek alkalmával. Arunnak van egy titkos hódolója Seema (Divya Bharti), aki dalokat ír neki, de közben szeretne ismeretlen maradni, mivel civilben egymás esküdt ellenségei. Seema dalai által Arun népszerű és gazdag lesz egyik napról a másikra. Később feleségül veszi az igazgató lányát Meena-t (Sanam), aki hamarosan terhes lesz, és mindketten megegyeznek, hogy a lányukat Seemának fogják nevezni. Arun az évek folyamán kétségbeesetten próbálja kideríteni, hogy kit takar a Seema név, akinek hírnevét, gazdagságát, boldogságát köszönheti, de mire megtudja ezt, már késő.
Alternatív magyar cím: Mi a bűne a szívnek?
[embedyt] http://www.youtube.com/watch?v=RQMSsUK1HU4[/embedyt]
megnézem lentebb
-
Rendezte: Lawrence D’Souza
-
Írta: Talat Rekhi
-
Szereplők: Prithvi, Divya Bharti, Sanam, Laxmikant Berde, Satyendra Kapoor, Suresh Oberoi, Shehnaz Kudia, Kishore Anand Bhanushali, Shashi Kiran, Subbiraj, Shashi Kumar, Chhote Ustad, Jaswant Patel, Billoo, Dr. Sood
LETÖLTÖM
MEGNÉZEM
FILMZENEI ALBUM
Alapvetően dráma, úgyhogy zsepit készítsetek ki. A sztori kis csavarral, de engem leginkább a Kaméliás hölgyre emlékeztet, bár jóval több tragikus felhanggal, rengeteg önfeláldozással, a végén egy extra házassággal (nevezhetném bigámiának is), de az egész film nem annyira eseménydús, mint az akkori indiai filmek. Nem is ezen van a hangsúly. Inkább a szereplők kapcsolatán, a jellemfejlődésen, a kusza családi viszonyokon, az elhallgatásokon és a félreértéseken. A viszonzatlan mégis önfeláldozó szerelemről elég sok film készült, de kevesen tudják igazán jól alakítani a tragikus szerelmest. Divya Bhartinak ez maradéktalanul sikerült. Ami a bosszantó, hogy debütáló szerepében Prithvi nemhogy másodhegedűs, de szinte sokadrangú szereplője a történetnek. És nem a sztori miatt, hanem a hihetetlenül egysíkú, és kétdimenziós alakításának köszönhetően. A fiú jóképű, és maradjunk is ennyiben. Szinte semmilyen színészi affinitást nem láttam benne, (táncolni meg aztán végképp nem tud) és ahogy elnéztem a későbbi pályafutását, mások is így voltak vele, soha többé nem kapott főszerepet. Ellentétben Divya Barthival, aki abszolút otthon volt a szerepében, és annyira meggyőző alakítást produkált, hogy a végén vérzett a szívem érte, és őszintén megkönnyeztem. És most értem meg igazán, hogy Indiát mennyire sokkolta, amikor a filmsztár máig tisztázatlan körülmények között 19 (!) évesen kizuhant egy hotel ablakán, csonkán hagyva életművét. Rövid élete során így is 24(!) filmben szerepelt.