Nina’s Heavenly Delights – Nina mennyei finomságai (2006)

Nina, édesapja váratlan halála miatt tér vissza Glasgow-ba, ahonnan három évvel ezelőtt menekült el, hogy elkerüljön egy ráerőltetett házasságot. Visszatértekor szembesül a ténnyel, hogy édesapja hőn szeretett éttermét édesanyja anyagi okok el akarja adni. Ahhoz, hogy megmenthesse az értelmet Nina úgy dönt benevez egy televíziós főző versenybe.

megnézem lentebb

IMDB

  • Rendezte: Pratibha Parmar

  • Írta: Andrea Gibb, Pratibha Parmar

  • Szereplők: Laura Fraser, Shelley Conn, Art Malik, Ronny Jhutti, Veena Sood, Atta Yaqub, Zoe Henretty, Raji James, Elaine C. Smith, Rita Wolf, Kathleen McDermott, Kulvinder Ghir, Hritika Thaker, Kavita Dass, Tariq Mullan

2 comments on “Nina’s Heavenly Delights – Nina mennyei finomságai (2006)

  1. Érdekes film volt… olyan keverék… mint a barinőm kutyája… senki sem tudja megmondani milyen fajta, de még az ősei is meghatározhatatlanok. Ennél a filmnél meg én nem tudtam eldönteni, hogy a rendező mit is szeretett volna. Nem vígjáték, nem társadalmi dráma, nem szociográfiai elemzés, nem tragédia, egyik sem, csak mindenből egy kicsit, és merő egy katyvasz lett a végén. Nem az, hogy nem tetszett, hanem egyszerűen nem ragadott meg belőle semmi.
    Teljes mértékben Angliában játszódik, az ottani NRI-k között. De könyörgöm, akkor miért nem mindenki legalább indiai származású? A főszereplőt, Ninát alakító Shelley Conn Sri Lanka-i (de tősgyökeres NRI-t alakít), a többiek nagyjából rendben vannak. Egy tradicionális curry-verseny körül forog a történet, amelyre Nina apja benevezett, (mert harmadszorra is szerette volna elnyerni a díjat), de meghal még a verseny előtt. Nina hazautazik, három éve nem volt otthon, mert az esküvője kellős közepén lelépett. Idáig teljesen szokványos történet. Aztán a rendező úgy megkavarja, hogy úgy véltem, az indiai közösség egyetlen normális tagja a transzvesztita Bobbi (Ronny Jhutti tökéletes alakítása), merthogy senki sem az, akinek látszik. És egyszerűen nem jöttem rá a film végén, hogy minek is készült el.
    Három-négy hete láttam, de azóta se tudom…

    Persze ne az én töprengésemet vegyétek figyelembe, a kajás részek például isteniek, nézésük közben teljesen megéheztem, egy valamire jó volt, elrohantam csapátit és parathát venni (a West Endben iszonyú finom, főleg a fokhagymás, meg a krumplis).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük