A film két, teljesen különböző életszemléletű fiatal története, a főiskolától a felnőtté válásig. Bunny (Ranbir Kapoor) a mindig mosolygó, életvidám, „flört” király és Naina (Deepika Padukone) a visszahúzódó, csendes eminens, egy főiskolás hegymászó túrán egymásba szeretnek, de a fiú álmai megvalósítása miatt, feladja a szerelmet, és Amerikába utazik. 8 évvel később, közös barátjuk esküvőjén ismét találkoznak, mint két felnőtt, akik már részben teljesítették álmaikat. Naina orvos lett, Bunny már bejárta a fél világot, mint útifilm készítő. Bunny és Naina ismét egymásba szeretnek, és ezt most el is mondják egymásnak, de a két eltérő életstílus, személyiség közül lesz-e valaki, aki feladja az álmait a másikért?
[embedyt] http://www.youtube.com/watch?v=Rbp2XUSeUNE[/embedyt]
megnézem lentebb
-
Rendezte: Ayan Mukherjee
-
Írta: Ayan Mukherjee, Hussain Dalal
-
Szereplők: Ranbir Kapoor, Deepika Padukone, Aditya Roy Kapoor, Kalki Koechlin, Kunaal Roy Kapur, Madhuri Dixit, Farooq Shaikh, Dolly Ahluwalia, Tanvi Azmi, Anisa Butt, Rana Daggubati, Mokshad Dodwani, Poorna Jagannathan, Naveen Kaushik
LETÖLTÖM
MEGNÉZEM
FILMZENEI ALBUM
Ez egy nagyon édes film! Nagyon tetszett! Köszönöm!
Nem írtam még arról, hogyan nézek hindi filmeket. Először úgy mint bárki más, egyiket a másik után. Aztán látok egy filmet, és nem bírok leakadni róla. Heteken keresztül minden nap belepörgetek, újranézem a kedvenc jeleneteimet, dalokat, táncokat, míg már kívülről fújom (még a dialógokat is, hindiül, bár egy kukkot sem beszélek azon a nyelven), addig-addig míg meg nem unom. Közben persze nézek más filmeket is, egyiket a másik után, és új kedvencbe botlok bele. Így jártam a Kaho Naa… Pyaar Hai, Kabhi Khushi Kabhie Gham, Koi Mil… Gaya, Lakshya, Main Hoon Na, Salaam Namaste, Dhoom:2, Rang De Basanti, Chirutha, Namastey London, Jaane Tu… Ya Jaane Na, Jodhaa Akbar, Rock On!, Tashan, 3 idiots, Magadheera, Wanted, Aayirathil Oruvan, Action Replayy, Break Ke Baad, Guzaarish, Mere Brother Ki Dulhan, Zindagi Na Milegi Dobara, Business Man, Rowdy Rathore, ABCD (Any Body Can Dance), Matru Ki Bijlee Ka Mandola című filmekkel az utóbbi két évben (a sorrend nem releváns), tekintélyes lista, nem igaz?
Nos, október 3.-a óta meg erről a filmről nem bírok leakadni. Minden este belenézek, ha csak egy dal erejéig is, de valószínűleg itt is addig folytatom, míg bele nem botlok egy másik szívemcsücskébe.
Mind a négy szereplőt imádom.
Deepika Padukone (Naina Talwar) friss, üde, és szeretnivaló, amikor meg a kicsire-összehúzom-magam-talán-nem-vesznek-észre-típust adja, az különösen aranyos. A bogaras szemüveg meg jól áll neki. Egészen felemelő nézni, ahogy kivirul a szerelemtől.
Ranbir Kapoorba (Bunny/Kabir Thapar) ebben a filmben szerettem bele. Oké, sokkal szuperebbül játszott a Barfi!-ban, na de ki ne bírná egy szemtelen süketnéma srác szerepéért, itt viszont a laza srác a szomszédból, akinek minden álma, hogy lássa a világot, annak minden sarkából, és valóra is váltja, él, mint hal a vízben, és sugárzik belőle az életszeretet.
Aditya Roy Kapoor (Avi) meg csak adja alá a lovat, ketten tökéletesen kiegészítik egymást.
Kalki Koechlin (Aditi) a baráti hármas lánytagja szinte tiszteletbeli fiúvá van avatva közöttük, ahogyan hőzöng, komolyan aggódtam a testi épségéért, és vérzett a szívem a reménytelen szerelme miatt.
Ők négyen eszményi csapatot alkotnak ebben a filmben. A mellékszereplők meg egyszerűen pont passzolnak. Naina anyjáról (Dolly Ahluwalia) már írtam a Vicky donorban, ott főszereplő volt, a zugivó anya szerepében, itt vendégszerepelt, de utánanéztem, és no lám: több filmben tervezett jelmezeket, mint ahányban játszott. Indiában otthonos a sokoldalúság.
Madhuri Dixit itemsongja csillagos ötös, még mindig ő a legjobb kathak-táncos, bárcsak én így ropnám 46 évesen.
Kunaal Roy Kapurnak (Taran) kár, hogy nem jut több lehetőség, valaha sikeres modell volt, most meg nem nagyon találja a helyét, pedig szerintem jól játszik.
Pritam Chakraborty zenéje teszi fel a koronát az egészre, (Dhoom, Bhool Bhulaiyaa, Jab We Meet, Badmaa$h Company, Action Replayy, Ready, Desi Boyz, hogy csak pár ismertebb munkáját említsem) ezúttal sem okoz csalódást.
A fesztiválzenék, a partidalok és a szomorú slágerek is mind mind annyira ütősek, hogy lassacskán a fülemen folynak ki.
Ide, a következő filmmel, gyorsan! Már beteges, ami velem történik :O