American Daylight – Tranzakciók (2004)

A mai, globalizált világban az amerikai telefonos banki szolgáltatásokat olcsó indiai telefonközpontokon keresztül intézik. Miután Sujata egy ilyen központban kap állást, a nevét Sue-ra keresztelik át, és amerikai akcentusra tanítják, hogy könnyen szót értsen az üzletfelekkel. Sue így kerül kapcsolatba a milliárdos Lawrence-szel, aki szeretné leállítani felesége költekezését. Megkéri a lányt, hogy segítsen neki, és Sue a szabályzattal ellentétben információkat ad neki. A hálás férfi, nem lévén tudatában annak, hogy a lány a világ másik végén él, elhatározza, hogy találkozik vele.

IMDB

  • Rendezte: Roger Christian

  • Írta: Farrukh Dhondy

  • Szereplők: Nick Moran, Koel Purie, Vijay Raaz, Gulshan Grover, Jennifer Siebel Newsom, Avantika Akerkar, Christie Goddard, Amardeep Jha, Gary Kemp, Siddhartha Luther, Daya Shankar Pandey, Laurens C. Postma, Sarika, Rajendranath Zutshi

One thought on “American Daylight – Tranzakciók (2004)

  1. Még akkor találkoztam ezzel a filmmel, amikor magam is telefonos operátor voltam, tehát nagyon is jól ismerem ezt a világot. A háklis ügyfeleket, a megfelelési kényszert, a zűrös időbeosztást és a két világ közötti ellentmondást (operátor vs. ügyfél). Úgyhogy engem telibe találtak ezzel a filmmel. Ellentétben a The Other End of the Line – A vonal másik végén (2008) szinkronizált amerikai habkönnyű darabbal, ebben a filmben abszolút hihető karakterek vannak, nagyon is földhözragadt, hétköznapi élettel, a zenei producer sem egy elszállt valaki (Nick Moran nagyon jól alakítja), hanem a munkájába temetkező, éppen ezért a feleségét annyira elhanyagoló férfit, aki egyszer csak azt veszi észre, az asszony nem elég, hogy megcsalja, de még a vagyonából is módszeresen kiforgatja. A telefonos operátor szerepében pedig Koel Purie precízen alakítja a szegény sorsú családból kitörni akaró indiai lányt, akit szíven talál a producer zavaros magánélete, és nem számolva a következményekkel megpróbál segíteni rajta. Tetszett, hogy rövid, de tartalmas beszélgetéseiket annyira jól megírta a forgatókönyvíró, hogy teljesen hihető volt, érdeklődnek egymás iránt. Újabb érdekesség volt, hogy a zenei producer életébe is sokszor, sokféleképpen bepillanthatunk, jó néhány sztár tűnik fel percekre, vagy csak néhány dallamnyi időre, Gary Kempnek (a Spandau Balletből) pedig akad egy apró szerep is. A két világ közötti kultúrsokk nincs túldimenzionálva a filmben, bár a producernek elakad a szava, amikor Indiában szó szerint a nyomor kellően szagos képével szembesül. Inkább a karakterfejlődés az, ami a filmnek igazán erőssége, Sujata kinyílik, csendes, halk szavú lányból egy önállóan dönteni képes, határozott nő válik, Lawrence pedig a munkáját második vonalba száműzve saját boldogságát előtérbe tolva elkezd másokkal törődni.
    Esetleg ha valakinek megvan a film, ne tartsa magában, ossza meg velünk, mert sajnos hiába vetítette annak idején az HBO, beszerezhetetlen.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük