Ek Villain (2014)

Rakesh Mahadkar (Ritesh Deshmukh), frusztrált élete minden sérelmét ismeretlen nőkön vezeti le, akik megsértették, kiabáltak vele, vagy csúnyán néztek rá. A film első jelenete is így kezdődik, Aisha Verma (Shraddha Kapoor) éppen a szerelmével beszél mobilon, amikor a gyilkos megtámadja a lakásában. Stílszerűen tengerész-viharkabátban, és nagy sárga műanyag kesztyűben. Guru (Sidharth Malhotra) a mobilon keresztül tehetetlenül hallgatja, hogy meghal Aisha. Csakhogy Rakesh nem tud valamit, amit később a saját bőrén kell megtapasztalnia. Hogy a született Gonosz feleségét ölte meg. Guru már rég nem öl, mert Aisha szerelme megmentette a sötétségtől, de miután életének értelme odaveszik, nincs más célja, mint Rakesht módszeresen addig kínozni, míg a halált nem kívánja, és megtagadni tőle. Kettejük párharca, és a visszaemlékezések – Aisha-Guru megismerkedésének és szerelmének története – váltakoznak folyamatosan a filmben, akárcsak a hindu vallás fatalista megnyilvánulása, a körforgás, hogy minden visszatér ugyanoda, ahonnan indult.

Alternatív magyar cím: Egy gonosz 

megnézem lentebb

IMDB

  • Rendezte: Mohit Suri

  • Írta: Milap Zaveri, Tushar Hiranandani

  • Szereplők: Sidharth Malhotra, Shraddha Kapoor, Riteish Deshmukh, Meher Acharya Dar, Rini Das, Prachi Desai, Praveena Deshpande, Remo Fernandes, Nihar Gite, Anagha Joshi, Kamal Rashid Khan, Rishina Khandare, Shaad Randhawa, Aamna Shariff

3 comments on “Ek Villain (2014)

  1. Van benne néhány csodálatos idézet (pl. Martin Luther Kingtől), és jó néhány dialóg, amelyek végigkísérik a filmet, és vissza-vissza térnek, hogy az agyunkba égjen.
    A sztori is szuper, mert ez ugyan egy thriller lenne, de annak egy szoftosabb változata, és nem a gyilkolászáson van a hangsúly, hanem magán az életen.
    Rakesh Mahadkar (Ritesh Deshmukh, sose láttam még negatív szerepben, de fenomenális volt itt!), frusztrált élete minden sérelmét ismeretlen nőkön vezeti le, akik megsértették, kiabáltak vele, vagy csúnyán néztek rá. A film első jelenete is így kezdődik, Aisha Verma (Shraddha Kapoor, aki az Aashiqui 2-ből lehet mindenkinek ismerős) éppen a szerelmével beszél mobilon, amikor a gyilkos megtámadja a lakásában. Stílszerűen tengerész-viharkabátban, és nagy sárga műanyag kesztyűben. Guru (Sidharth Malhotra, minden filmjével egyre jobb) a mobilon keresztül tehetetlenül hallgatja, hogy meghal Aisha. Csakhogy Rakesh nem tud valamit, amit később a saját bőrén kell megtapasztalnia. Hogy az eredendő Gonosz feleségét ölte meg. Guru már rég nem öl, mert Aisha szerelme megmentette a sötétségtől, de miután életének értelme odaveszik, nincs más célja, mint Rakesht módszeresen addig kínozni, míg a halált nem kívánja, és megtagadni tőle. Kettejük párharca, és a visszaemlékezések Aisha-Guru megismerkedésének és szerelmének történetére (amely önmagában is külön filmet érdemelne) váltakoznak folyamatosan a filmben, de az idősíkok közötti ugrálások egyáltalán nem zavaróak, és végül minden a helyére kerül. No, és persze a hindu vallás fatalista megnyilvánulása, a körforgás, hogy minden visszatér ugyanoda, ahonnan indult, ezt többszörösen is megmutatja a film, aki figyel, az észreveszi.

    Spoiler:

    Aisha meg nem nevezett betegsége miatti haldoklása, majd meggyógyulása, és megölése;
    Aisha állapotossága, amivel abban reménykedik, hogyha mégis belehalna a szülésbe, akkor a baba megmenti Gurut a sötétségtől; és valóban, egy gyerek fogja megmenteni, de nem kettejük gyermeke;
    Rakesh halála, amit nem Guru okoz, hanem az a kátyú, amit éppen Rakesh csinált, s emiatt Aisha leszidta, ami viszont az ő meggyilkolásához vezetett;
    Aisha bakancslistája, ami éppen aznap lesz kipipálva, amikor megölik;
    és még sorolhatnám, a sor szinte végtelen, mert ha többször megnézzük, akkor újabb köröket fedezhetünk fel. Mint egy farkában harapó kígyó.

    Spoiler vége

    Nagyon tetszett a film, egyetlen jelenetet kivéve, az annyira fájt, hogy majdnem sírtam tőle. Guru ugyebár egy két lábon járó gyilkológép, ehhez képes Sidharth Malhotra annyira idétlenül festett a közelharcok során, hogy szívem szerint átugrottam volna az egész jelenetet. (Szerencsére csak egy darab ilyen jelenet van) A kaszkadőrök láthatóan erőlködtek, hogy a főhős jól jöjjön ki a verekedésekből, de tényleg nem rajtuk múlott. Értem én, hogy nem kell ahhoz feketeöves taekwondósnak (mint pl. Aksay Kumar), vagy mesterfokozatú kalaripayattu harcművésznek lenni (mint pl. Vidyut Jamwal), a színészek többsége nem az, de azért vehette volna egy kicsit komolyabban is dolgot, és elmehetett volna betanulni néhány rúgást és pofont. Az akciókoreográfus szerintem a saját sírját ásta meg ezzel a jelenettel, tuti, hogy többet nem hívják sehova. Ezt az egy jelenetet leszámítva összességében tetszett a film. Mind a mondanivalója, mint a megvalósítása. A dalok is szuperek voltak, Prachi Desai itemsongja pedig pont passzolt a helyzethez.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük