Satyagraha – Az igazság nevében (2013)

A film, a középosztály mozgalmáról szól, hogy a demokráciát valóban megteremtsék Indiában. Egy férfi története, aki hisz Ghandi elveiben, egy ambiciózus vállalkozó, aki a modern India filozófiáját képviseli, egy társadalmi aktivista, akinek célja, hogy politikus legyen, és egy vakmerő politikai újságíró, aki minden eszközzel meg akarja változtatni a rendszert, és visszaszorítani a korrupciót.
(Satyagraha, az egyenlőségért indított, erőszak mentes mozgalom neve.)

[embedyt] http://www.youtube.com/watch?v=3yrvGnBeSOI[/embedyt]

megnézem lentebb

IMDB

  • Rendezte: Prakash Jha

  • Írta: Prakash Jha, Anjum Rajabali

  • Szereplők: Kareena Kapoor, Amitabh Bachchan, Ajay Devgn, Arjun Rampal, Amrita Rao, Manoj Bajpayee, Anjali Patil, Vipin Sharma, Shireesh Sharma, Indraneil Sengupta, Natasa Stankovic, Arti Rautela, Ajay Trehan, Mukul Chadda, Sherard Parker

3 comments on “Satyagraha – Az igazság nevében (2013)

  1. Most, hogy végignéztem a filmet, forr a méreg bennem. Meg persze nagyon el is gondolkodtam. Hirtelen nem is tudom, hol kezdjem. Ha Bollywood politikai-társadalmi filmet készít, akkor mindig nagyon erősen fogalmaz (Khakee, Swades, Water, Rang De Basanti, Amal, Chak de! India, Taare Zameen Par, Shaurya, 3 Idiots, Delhi-6, Guzaarish, Raajneeti, Aarakshan, English Vinglish, OMG: Oh My God! amelyeket már láttam, és most eszembe jutottak, de persze biztos több van).
    A Satyagraha az egyik legerősebb mozgalom Indiában, még Gandhi indította el, szó szerinti jelentése: Ragaszkodni az igazsághoz.

    Egy kisvárosban játszódik a történet, ahol a nyugdíjas tanár Dwarka Anand (Amitabh Bachchan) nem bírja tovább elviselni az igazságtalanságot, és pofon vágja a korrupt hivatalnokot. Börtönbe kerülése viszont egész lavinát indít el, egyre terebélyesedő mozgalom követeli szabadon bocsátását, majd mikor ez megtörténik, Anand a mozgalom élére áll, és utasításokat ad a kormánynak, hogy 30 napja van arra, hogy kivizsgálja az összes elfekvő ügyet, és felszámolja a korrupciót. Naiv elképzelés? Lehet. De olyan tömegeket mozgat meg vele, akiket a kétségbeesés hajt, mert belefulladnak a naponta tapasztalható igazságtalanságokba. A pökhendi miniszter, aki pályáztatás nélkül öccsének juttatja az útépítést, aki kicsalja az anyagot, ezzel tömegbalesetet okozva, munkáséleteket tönkretéve. A helyezkedő ellenzéki politikus, aki először a mozgalom mellé áll, majd mikor megzsarolják, kihátrál. A kisember, aki hiteles okiratait a hivatalban csak úgy tudja elfogadtatni, ha megfizeti a sarcot. A paraszt, aki nem kapja vissza a földjét, pedig már hét éve visszafizette a kölcsönt, de azóta is hivatalról hivatalra jár. Az özvegy, aki nem kapja meg a férje halála után a kártérítést, és esténként éhes gyermekei csendes sírását hallgatja.
    A legtöbb helyzet ismerős? Nem kellene, hogy az legyen…
    Anand kiszabadításáért, majd a mozgalom elindulásáért temérdek munkát fektet be Manav Raghvendra (Ajay Devgn) a milliárdos vállalkozó, akinek egyetlen megmaradt családtagja maga Anand (aki éveken keresztül csak szapulta, de most közösen állnak ki, egymás mellett). Manav a helyszínre csalja a politikai újságírás nagyasszonyát Yasmin Ahmedet (Kareena Kapoor) aki kívülálló tudósítóból nagyon hamar a mozgalom arcává válik, teljes mellszélességgel kiállva mellettük. És persze a szociális munkás Arjun (Arjun Rampal), aki nap mint nap szembesül a nyomorral, és teherautószámra tudja szállítani az önkénteseket. Külön öröm volt látni Anand menyének szerepében Amrita Raót, kicsit eltűnt az utóbbi időben. És persze ki más játszhatná tökéletesen a korrupt belügyminisztert, mint Manoj Bajpayee, aki már az Aarakshan-ban is megmutatta, hogyha helyezkedő, sunyi, simulékony arcot kell alakítani, akkor ő a megoldás!

    A film felépítése, az apró történetek, a lassan kibontakozó konspiráció, a háttérben folyó alkudozások, a politikusi megbeszélések, sőt a minisztertanácsi ülések, mind-mind a helyén vannak, ahogy haladunk előre a történetben, egyre erősebb a fokozás, egyre közelebb kerülünk a tragédiához.
    És egyre nehezebb eldönteni, hogy mi lenne a jó megoldás. A fiatalok dühét is meg lehet érteni, és az öregek erőszakmentességét is.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük