Az angolok szolgálatában álló indiai Mangal (Aamir Khan) megment egy brit tisztet a harcok során. Így alakul ki jó barátság a bátor Mangal Pandey szipoj közlegény és a felvilágosult William Gordon (Toby Stephens) angol százados között. A közelgő történelmi vihar azonban nem kíméli az ő barátságukat sem. A Kelet-Indiai Társaság ugyanis új lőfegyvert vezet be, az Enfield-féle puskát. Csakhogy a katonák közt híre megy, hogy a töltényeket állati zsírral kenték be. Vallási okokból megtagadják, hogy kezükbe vegyék a töltényt. Ez az esemény volt a kirobbantója az 1857-es szipojlázadásnak, amely alapjaiban rengette meg a brit birodalmat.
[embedyt] http://www.youtube.com/watch?v=4ujFeqC_BTQ[/embedyt]
megnézem lentebb
-
Rendezte: Ketan Mehta
-
Írta: Farrukh Dhondy, Ranjit Kapoor
-
Szereplők: Aamir Khan, Rani Mukerji, Toby Stephens, Coral Beed, Ameesha Patel, Kiron Kher, Om Puri, Habib Tanvir, Varsha Usgaonkar, Kenneth Cranham, Tom Alter, Mukesh Tiwari, Shahbaaz Khan, Amin Hajee
LETÖLTÖM
MEGNÉZEM
FILMZENEI ALBUM
Egy nagyon rossz kópián láttam, ahol rossz a képméretezés, bár én ezt is laptopon néztem, de azon is kicsi. Ráadásul nem lett jól hozzápasszítva a szinkron, ide-oda csúszkál, és gond van a hangosítással is, mert néha az aláfestő zene teljesen elnyomja az emberi hangot, holott nem ez lenne a feladata. Némelyik jelenetváltáskor pedig pixelekre esik szét a kép, emiatt a film nagyrészt élvezhetetlen. Rani Mukerji magyar hangja meg borzalmas! Jobb szerettem volna, ha Hegyi Barbara szinkronizálja, nem a nyafka, sipákoló kideríthetetlen színésznőé.
Pedig nagyon jó film, és nagyon érdekes történetet mesél el.
A szipoj lázadásét (perzsa sipâhi – katona – sepoy), amiről annak idején még én is tanultam történelemből. Ez volt az az esemény, ami alapjaiban rengette meg a Brit Birodalom büszke fölényét, és ráébresztette, hogy nem mindenható. Az Indiát uraló Brit Kelet-Indiai Társaság pedig soha többé nem nyerte vissza az a hatalmat, amit azelőtt kizsarolt magának. A lázadás leverésének következménye lett, hogy a Brit Birodalom saját gyarmatává tette Indiát, megfosztva a Társaságot gazdasági és katonai egyeduralmától, és 1858-ban a királynő végül feloszlatta.
Mangal Pandey kivégzésével kezdődik a film, az ő halála indította el tulajdonképpen a lázadást, amely 1857 május 10.-én tört ki. Az akasztást április 9.-én hajtották végre. A két időpont között a társaság magánhadseregében szolgáló hindu és muszlim katonák között az elégedetlenség addig fokozódott, míg több helyen is megtámadták az angol helyőrséget, vagy megtagadták a parancsot.
A töltények kérdése (az újonnan bevezetett Enfield karabélyok töltényeit állítólag marha és disznózsírral vonták be, amely a hindu és muszlim vallás tabujába ütközött) apró eseménynek tűnik, valójában inkább csak az utolsó csepp volt a pohárban. A film ezeket a cseppeket mutatja be, amelyek elvezettek a feszültség kitöréséig, az erőszak eszkalálódásáig.
Nagyon korrektnek, és teljesen nyugati típusúnak találtam a filmet, nincs benne semmi a bollywoodi hagyományokból. A korhűség meg egyenesen találó (pl. láthatunk szatít, amely akkor már be volt tiltva, féktelen falusi Holi ünnepet, bordélyházat, amit a fehér tiszteknek tartottak fenn, illegális ópiumkereskedelmet, az ópiumra azért volt szükség, hogy a helyi lakosságot lenyugtassa; és a ma is élő hindu szokásjogot pl. kasztrendszer – érinthetetlenek, stb.), úgyhogy ebből a szempontból ez egy nagyon jó film. Bár egyes jeleneteit hevesen kritizálták a történészek, mert némely helyen túlzóan pontatlan (pl. a Társaság öncélú kegyetlenkedéseit bemutató jelenet, a falu felgyújtása, és az emberek elszállítása rabszolgamunkára), én úgy gondolom, hogy itt csak a művészeti szabadság vitte rá a rendezőt, hogy sarkítottan mutassa be néhány jelenetben több év történéseit, mi vitte rá a szipoj katonákat a lázadásra. A film befejezése kicsinykét patetikusra és túlzottan heroikusra sikeredett, de üsse kő, ennyit meg lehet engedni egy népnek, ha nyögte a brit igát majd háromszáz évig!
És a zene egyenesen fantasztikus, A. R. Rahman felülmúlta saját magát!
Köszönöm.