Na Tum Jaano Na Hum (2002)

Esha Malhotra (Esha Deol) elsőéves egyetemista, aki talál egy feljegyzést az iskolában egy korábbi tanulótól, ami véletlenül egybeesik a saját érzéseivel. Felhívja a rádióállomást és kér egy dalt, majd felolvas egy idézetet. Nem sokkal később egy névtelen férfi telefonál a rádióhoz és azt állítja, hogy ezt ő írta, és szeretne találkozni a lánnyal, akivel ennyire hasonlóak az érzéseik. A rádióbemondó összehoz egy találkozót a rádióállomáson. Rahul Sharma (Hrithik Roshan), aki fotósként dolgozik, megérkezik, de csak egy levél várja, amelyben nincs benne sem a lány neve, sem a címe, csak egy postafiók, ahová írhat, ha barátok akarnak lenni. Továbbra sem találkoznak, csak leveleznek, de a sors mégis összehozza őket, amikor Esha megbízza Rahult, hogy legyen a fotósa egy kampányban. Természetesen nem tudják egymásról, hogy ki kicsoda.

Alternatív magyar cím: Te se tudod, én sem tudom 

[embedyt] http://www.youtube.com/watch?v=yCRW7oSm0tk[/embedyt]

megnézem lentebb

IMDB

  • Rendezte: Arjun Sablok
  • Írta: Arjun Sablok, Pratibha Acharya
  • Szereplők: Saif Ali Khan, Hrithik Roshan, Esha Deol, Alok Nath, Smita Jaykar, Anang Desai, Achla Sachdev, Shilarna Vaze, Rajshree Solanki, Sonali Kapadia, Bhavna Ruparel, Umesh Karia, Amir Zadey, Rakhi Sawant, Azaan Cooper

2 comments on “Na Tum Jaano Na Hum (2002)

  1. Tetszett a film eleje, ugyanis Esha Deol gyerekkori családi filmfelvételeiből vágták össze. Nem volt nehéz, apja Dharmendra valószínűleg filmre vette népes családja minden megmozdulását, tellett rá, filmsztár volt már évtizedek óta.
    És mindent összevetve ez volt az első, és utolsó összeállítás, ami tetszett a filmben. Egy negédes, cukros, szirupos szerelmi csoki és édesség-máz volt az egész, amitől úgy éreztem, hogy összeragadt a szám, és friss vizet kell innom. Borzalmas volt! Én szeretem a szerelmes filmeket, de az ilyet nem. Még Saif Ali Khan szeleburdi játéka sem tudta elfeledtetni velem a film túlzó érzelgősségét, és amikor a végén a szerelmi bonyodalom melodrámába csapott át, akkor már sírni tudtam volna elkeseredésemben.
    A zenével és a táncokkal úgy-ahogy ki voltam békülve, de azt hiszem ezt a filmet nem nézem meg még egyszer…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük