Az utcán felnőtt árva, Munna (Aamir Khan) találkozik egy tűzrőlpattant lánnyal Milivel (Urmila Matondkar) és hamarosan a legjobb barátok lesznek. Közös szenvedélyük ugyanis a filmek világa. Míg Mili talál egy különleges állást egy filmnél, addig Munna azzal keresi a megélhetésre valót, hogy mozijegyeket árul a feketepiacon. Milire a szerencse akkor pillant rá, amikor táncával magára vonja egy filmsztár, Raj Kamal (Jackie Shroff) figyelmét, aki elrendezi, hogy megkapja a főszerepet következő filmjében, aminek a címe Rangeela. Raj és Munna egyaránt szerelmesek Milibe, de a lány annyira elfoglalt a filmforgatással, hogy nem veszi észre a két férfi szerelmét.
[embedyt] http://www.youtube.com/watch?v=VZ45EIEPdnE[/embedyt]
megnézem lentebb
-
Rendezte: Ram Gopal Varma
-
Írta: Sanjay Chhel, Ram Gopal Varma
-
Szereplők: Jackie Shroff, Aamir Khan, Urmila Matondkar, Gulshan Grover, Avtar Gill, Achyut Potdar, Reema Lagoo, Ram Mohan, Shammi, Shefali Shetty, Rajesh Joshi, Suman, Tarun, Rajeev Mehta, Ramdas
LETÖLTÖM
MEGNÉZEM
FILMZENEI ALBUM
KEDVCSINÁLÓ
Nagyon vártam már ezt a filmet, és borzasztó nagy csalódás volt. A wikin ódákat zengenek róla, egy csomó díjat besöpört (persze nem a legjelentősebbeket), A. R. Rahmannak ez volt az első hindi filmje, addig csak tamil filmekhez írt zenét, rengeteget írnak a tánckoreográfiákról, Aamir Khan és Urmila Matondkar közötti kémiáról, és nekem egyik sem jött be. A zene csalódás volt, Rahmantól többet vártam volna, a táncok egyáltalán nem voltak kiemelkedőek, és a kémiát nagyítóval sem vettem észre. Hol van ez a Fanaa-beli Khan-Kajol vonzalomtól? Nekem a csaj sótlan, üresfejű libának tűnt, aki csak nyafogni tud. A végén a szerelmi vallomása meg teljesen hidegre, durcásra sikeredett. Úgyhogy hiába Aamir Khan és Jackie Shroff tökéletes játéka, nem nézem meg mégegyszer. Pedig Aamir itt is abszolút jó figurát produkált, kölcsönvette Marlon Brando sapiját a Rakparton-ból, és ugyanazt a lézengő, céltalan alakot játszotta el, aki nem tudja mit akar az élettől.
De a két és fél óra alatt 8 (!) dalt produkáló film ritmusa folyton megtört, egyszerűen már untam a végén, hogy tíz percenként dalra fakadnak, és 6 percen keresztül énekelnek a semmiről.
Megnéztem az 1995-ös évet, és ha összehasonlítom a DDLJ-vel, Karan Arjunnal, Ram Jaaneval, Sabse Bada Khiladival, Trimurtival, vagy a Zamaana Deewanával, mind legyőzi ezt. A sztorit ki lehetett volna bővíteni, de egy sorban elmesélhető, nem igazán tudtam komolyan venni a történetet sem. Igazán szomorú vagyok.
Remélem másnak jobban fog tetszeni.