A gyógyító erőt a tudomány nem tudja megmagyarázni, ezeknek a paranormális tevékenységeknek a kutatásával foglalkozik Dr. Gayatri (Bipasha Bashu). Kísérletei közben találkozik a tehetséges Varunnal (Sanjay Dutt), akiben megmagyarázhatatlan paranormális erők vannak, mégis nagyon fegyelmezett, pedig szokatlan képességei nagy fájdalmat okoznak neki.
Alternatív magyar cím: Imamag
[embedyt] http://www.youtube.com/watch?v=X8PJXH0QjKw[/embedyt]
megnézem lentebb
- Rendezte: Mani Shankar
- Írta: Mani Shankar
- Szereplők: Sanjay Dutt, Bipasha Basu, Sunil Shetty, Isha Koppikar, Kabir Bedi, Rajendranath Zutshi, Agnes Darenius, Negar Khan, Veerendra Saxena, Farhad Shahnawaz
LETÖLTÖM
MEGNÉZEM
FILMZENEI ALBUM
A sztori nagyon érdekes volt, merítettek a Rámajánából meg a Bhagavad-Gítából is, kicsit megspékelték modern tudománnyal (Isten valójában egy internetes háló, hahaha), felépítettek egy teljesen korrekt történetet, aztán jól elrontották. Természetesen magával a filmmel. Az ősgonosz és az ősjó harca általában érdekel mindenkit, de ezúttal nemcsak a színészválasztás volt eleve hibás, hanem maga a kivitelezés is. Sanjay Dutt nem éppen az eszményi színész az ősjó eljátszására, de kicsire nem adunk. Végül is miért ne lehetne kidobóember egy éjszakai klubban? Persze az apja meg főpap egy templomban (azért ez egy kicsit erős volt). Természetesen élete párjául ki mást választana a forgatókönyvíró, mint egy tudóst, aki paranormális jelenségeket kutat, és Bipasha Basuról simán elhinni, hogy doktori disszertációja van, és a kutatásait természetesen finanszírozzák, hiszen annyira érdekfeszítőek, de azért ami kínos, az kínos: elképesztően vastag sminket kentek fel neki, teljesen merev lett az arca tőle, alig bírta a szemhéját felemelni a métervastag máztól. Sunil Shetty egészen elviselhető volt az ősgonosz szerepében, őróla legalább elhittem, hogy egy teljesen buta, embertelen bérgyilkosból 14 év meditálás után démon lesz. Csak éppen színészkedni nem tud, na! Ezt el kellene fogadnia végre, egyetlen szerepre alkalmas, a katonáéra. Abban ugyanis nem nagyon kell színészi játékot produkálnia, elég ha mereven néz maga elé, és katonásan tiszteleg. És persze volt egy meglepetés: Isha Koppikar (épp tegnap láttam a világ legszelídebb, legangyalibb szerepében, amit az Ek Vivah… Aisha Bhi című filmben nyújtott), itt meg az ősgonosz babája, aki bármire képes, csak, hogy mellette maradhasson, akár még gyilkosságra is. Érdekes kontraszt volt a két szerepet összehasonlítani, de sajnos, csak néha-néha villant fel annyi a játékában, amire azt mondtam, hogy na, igen, ez már valami.
Sajnálom az egész filmet, mert elpocsékolták az ötletet gagyi trükkfelvételekkel, merev, bábként mozgó akciójelenetekre, pocsék zenére, és ötlettelen táncra, fantáziátlan díszletekre, és nevetséges jelmezekre. Ha enyém lenne a rudraksh, akkor sem kellene ez a film.