Rustom – Rusztam (2016)

Rustom Pavri (Akshay Kumar), az indiai haditengerészet tisztje hazatér kiküldetéséből, és rájön, hogy felesége, Cynthia (Ileana D’Cruz) házasságtörést követett el, amikor megtalálja a szerelmesleveleket a szekrényben, melyeket Vikram Makhija (Arjan Bajwa), egy arrogáns iparmágnás írt. Rustom magához veszi szolgálati fegyverét, és háromszor mellbe lövi Vikramot, majd feladja magát Vincent Lobo (Pavan Malhotra) rendőrfelügyelőnek.

megnézem lentebb

IMDB

  • Rendezte: Tinu Suresh Desai

  • Írta: Vipul K Rawal

  • Szereplők: Akshay Kumar, Ileana D’Cruz, Esha Gupta, Arjan Bajwa, Pavan Malhotra, Kumud Mishra, Usha Nadkarni

2 comments on “Rustom – Rusztam (2016)

  1. Bár egy közismert esetet filmesítettek meg, amely nagy port vert fel annak idején, mégis sikerült némi csavart vinni a történetbe, még én is meglepődtem. 1959-ben K. M. Nanavati, az indiai haditengerészet többszörösen kitüntetett hajóparancsnoka háromszor mellbe lőtte felesége szeretőjét, Prem Ahuját. Az eset példátlan médiafigyelmet kapott, és az utolsó olyan ügy volt, ahol esküdtszéki tárgyalást folytattak le. Az esküdtek azonban olyan mértékű befolyásolásban részesültek, hogy ezután ezt a ítélkezési formulát eltörölték.
    Amikor január elején kiderült, hogy kik kaptak jelölést a FilmFare díjátadóra, a média és a nagyközönség felhördült, hogy Akshay Kumart meg sem említették, pedig 2016-ban két alakításával is kiérdemelte volna. Az év eleji Airlift, és a Rustom. Most megnéztem a filmet, és egyetértek a felháborodással. Az Airlift-beli alakítása is lenyűgöző volt, de az a mélység, ahogy eljátszotta a kőkemény tisztet, aki precíz, gondos, velejéig hazafi és ugyanakkor szerelmes férj is, már én sem értettem, hogy mi a fene van a döntéshozókkal. Amúgy maga a film is megérdemelt volna egy jelölést, mert az a gondosság, ahogyan rekonstruálták az 50-es évek Bombay-át, autentikussá téve a teljes filmet, az nagy fokú odafigyelést és kutatómunkát igényelt, nem egy összecsapott fércművet kapunk a pénzünkért. Némelyik bútordarab mintha anyámék régi lakásából került volna oda, teljesen déja vu érzésem volt. A cselekményt pedig precízen építették fel, a történet vezetése olyan volt, mint egy nyomozati jelentés, bűncselekmény révén még passzolt is, de ami engem nagyon megfogott, hogy minden kis apró részletnek súlya volt, mindenki a helyén volt. Akshay Kumarról már írtam máshol szuperlatívuszokat, nem tudom fokozni, úgyhogy elővenném a többieket. Ileana D’Cruz egyre inkább bedolgozza magát a bollywoodi filmiparba, a Barfi! után a második jelentős alakítása. Pawan Malhotra a rendőrfelügyelő szerepében hatásos és tökéletes volt, egyenruha nélkül is megadta ugyanazt a tiszteletet, amit egyik fegyvernem ad meg a másiknak. Esha Gupta meg élete első vamp szerepében mintha mindig is oda született volna, egyszerűen el voltam bűvölve tőle. Sachin Khedekar elképesztően jól szerepelt az ügyész szerepében, ahogy próbálta manipulálni a közvéleményt, no meg befolyásolni a tanúkat, az külön jogi esettanulmány lehetne.
    A zenék csak annyit szólaltak meg, hogy pont ne vegyenek el a film idejéből és ne törjék meg a ritmusát.
    A film különösen jó példája annak, hogy lehet jól felépíteni egy fejtörőt, ahol a néző is együtt gondolkodhat a következő lépésen, az egész egy jól felépített sakkjátszmának tűnik.
    (Bár azon erősen tűnődtem, hogy a rendőrségi őrizetben hogyan sikerült makulátlan hófehérnek megőriznie az egyenruháját a vádlottnak, de mindössze ennyi kérdés merült fel bennem a film alatt.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük