Ludo (2020)

A kiszivárgott szexvideótól a táskányi piszkos pénzig – négy nagyon különböző történet keresztezi egymást a sors, a véletlen és egy különc bűnöző szeszélyei folytán, kiegészülve a pillangóhatást képviselő mitológia elemeivel, az események úgy kötődnek egymáshoz, mint a dobókocka oldalai a ludo játékban.

megnézem lentebb

IMDB

  • Rendezte: Anurag Basu
  • Írta: Anurag Basu, Samrat Chakraborty
  • Szereplők: Abhishek Bachchan, Aditya Roy Kapoor, Rajkummar Rao, Pankaj Tripathi, Fatima Sana Shaikh, Sanya Malhotra, Rohit Suresh Saraf, Pearle Maaney

3 comments on “Ludo (2020)

  1. Alig vártam hogy megnézzem ezt a filmet. Nem csalódtam benne. Imádtam Aditya Roy játékát, hihetetlen profi színész. Jó a film nagyon.

  2. A ludo nevű játékot mi is ismerjük, csak nálunk úgy nevezik, Ki nevet a végén? A négy különböző színű bábu itt a négy férfi főhős, lépéseik a kocka dobások szerint történnek, a filmbe történő belépésük pedig mindegyikőjüknél egy nagy ugrással. A játékosok folyton összeütköznek, a dobókocka (mely folyamatosan ide-oda rángatja őket) nem más, mint a különc gengszter, Sattu Bhai.
    Anurag Basu legfrissebb alkotása tele van friss karakterekkel, élvezetes (és alpári) dialógokkal, aktuális helyzetekkel amelyek a mai kor társadalmi kihívásaira reflektálnak és szemet gyönyörködtető felvételekkel nyomor- és lepukkant lakónegyedekben valamint garniszállókban. Különösen élvezetessé teszi a filmet nemcsak a gyorsan pörgő négy fő cselekményszál, hanem a delhi utcaképek is, a visszatekintések, ahogy a négy főszereplő múltjába bepillantunk, úgy nyer értelmet jelenlegi cselekedeteik.
    Nagyon tetszett, hogy folyton visszatértek ugyanazokhoz az apró jelenetekhez, csak éppen más szemszögből, nézőpontból megmutatva és máris teljesen mást láttunk a cselekmények mögött. Nem tudom, hogy minek hívják ezt a filmes technikát, de én nagyon élveztem.
    A négy főhős pedig átlagos figurának tűnik, de valójában egyikük sem hétköznapi eset. Van akinél már az első jelenetben kiderül, van akinél csak a film közepén. De a négy figura négy különböző színnel négy különböző habitusú embert mutat be, akik próbálnak úrrá lenni saját kis életük káoszán, de valójában egyre zűrösebbé teszik azt. A mellettük felbukkanó mellékszereplők (többségükben nők) pedig még jobban kiszínezik az amúgy sem szürke történet szálakat.
    Az egyszer kacagtatóan vicces, máskor szívbemarkolóan fájdalmas jelenetek olyan gyorsan váltakoznak, hogy a néző úgy érzi, egy hipergyors libikókára került és elszédül a sebes hintában. Néhol a burleszkszerű jelenetek hatására a szereplők találkoznak, összeütköznek, vagy ugyanazon a helyszínen történik velük valami, ilyenkor Anurag megosztja a képernyőt és sajnos vissza kell tekerni, hogy mindegyik történést nyomon tudd követni.
    Aditya az egész film alatt nem igazán tudta komolyan venni magát, többször kiesett a szerepéből és hangosan vidult, de úgy látszik a rendező nem bánta, mert simán benne hagyta ezeket a felvételeket. Átkötő, vagy töltelék jelenetnek pedig Rajkummar idétlen kígyótánca mindig kéznél volt 🙂 Aki a leginkább meglepett, az Abhishek Bachchan, tudtam róla, hogy nagyszerű színész, több filmben is bizonyított már, de itt szinte lepipálta a saját apját a karakter ábrázolásban.
    A vége meg zseniálisra sikerült, egyfolytában nevettem, nem tudom mit szedett Anurag és Samrat a szkript megírásakor, de én is kérek!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük