Aiyaary (2018)

Az indiai hadsereg főparancsnokát egykori bajtársa, egy már nyugdíjas tábornok meg akarja vesztegetni, hogy attól a cégtől vásároljon fegyvert, ahol jelenleg dolgozik. Mivel ő ebbe nem megy bele, megzsarolja, hogy nyilvánosságra hozza a hadsereg különleges kiképzést kapott tisztjeiből álló, nem kis költségvetéssel működő különleges osztagának (DSD) létezését. Az osztag két tisztjének Abhay Singh (Manoj Bajpayee) ezredesnek és pártfogoltjának, Jai Bakshi őrnagynak (Sidhart Malhotra) egy kasmíri akció kapcsán morális konfliktusa támad, aminek következtében a fiatal őrnagy ki akar lépni. De egy ilyen jellegű csapatot nem egyszerű elhagyni. Főleg egy olyan tisztnek nem, akinek barátnője Sonia (Rakul Preet Singh) egy titkosszolgálati munkára felbérelt hacker.

Alternatív magyar cím: Álcázás

megnézem lentebb

IMDB

  • Rendezte: Neeraj Pandey

  • Írta: Neeraj Pandey

  • Szereplők: Sidharth Malhotra, Manoj Bajpayee, Rakul Preet Singh, Pooja Chopra, Adil Hussain, Kumud Mishra, Naseeruddin Shah, Anupam Kher, Kali Prasad Mukherjee, Patrick Clarke, Vikram Gokhale

3 comments on “Aiyaary (2018)

  1. Húúú…ez nagyon jó…és végre megint egy nem pszichopata szerep Manojnak, és annyira szeretem Naseeruddint, és milyen remek karakterfigurát csinált! A „terméshez” képest kevés olyan film van, amelyik végig a képernyőhöz tapaszt: na, ez olyan..:D

  2. Manoj és Naseeruddin egy filmben? Ide vele!
    Az első jelenet már megadta az alaphangulatot, érdekes kihallgatást láthattunk, ahol több volt a kérdés, mint a válasz.
    Majd a stáblista után enyhén patetikusan hosszan mutatta az India Gate-t, ahova sajnos nem jutottam el, csak messziről láttam, autóablakból. Na, majd legközelebb.
    Aztán egymás után következtek az érdekesebbnél érdekesebb jelenetek, Kairó, Delhi, csak kapkodtam a fejem, főleg, hogy ezekkel el is lett árulva, hogy a főhősök hogyan is szolgálják a hazájukat.
    A katonai hírszerzésről szóló filmektől mindig félek egy kicsit, mert rengeteg csavar van bennük, és persze nem mindig sikerül ezeket nyomon követni. Ebben a filmben is már a legelején kettős vagy többes játékot űző katonák, hírszerzők, nyugalmazott tábornokok és vezénylő tábornagyok sora jelent meg és próbáltam rendesen képben maradni. Az elején eléggé nehéz volt. Itt is történtek olyan lépések, hogy nem tudtam ki kivel van, és ki kinek az ellensége, egyes lépések mi célt szolgálnak, és főleg: hova fog kifutni ez az egész. Azt sejtettem, hogy nagyon kell figyelnem, mert az értelmetlen lépések többségének igenis lesz jelentősége a későbbiekben, de bevallom őszintén, hogy nagyon nehéz volt. Nem szánt meg a rendező egy kicsit sem, és nem adott néhány morzsányi információt se, hogy ne süllyedjek el a kérdések tengerében.
    Némelyik álöltözet és maszk igazán kitűnőre sikeredett, bár Sidharth nőként nem tetszett, túl művi volt nekem, Manojt viszont félkegyelmű koldusként először meg sem ismertem.
    Aztán amikor a két főhős találkozott az egész beszélgetésből nem értettem egy kukkot sem. Nem tudtam, hogy most ki a jó és ki a rosszfiú.
    Viszont az ismerős delhi helyszínek kárpótoltak (Paharganj, Connaught Place).
    Naseeruddin Shah a film legvégén kezd egy igazán érdekes vallomásba, melynek nem sok értelmét láttam az elején (elkezdte a kályhánál), de rendkívül élvezetes a játéka, bármit is csinál, aztán persze kiderült, hogy ő a Joker, minden kérdésre a válasz.
    Picit azonban csalódott vagyok, egy országos korrupciós, zsarolós stb. szálból csináltak egy teljesen egyszerű telekügyletet.
    Szóval, nagyon figyeltem, a jelenetek jól lettek megcsinálva, a teljes egész viszont elmaradt a várakozástól, és ezért ez amolyan egyszer nézős film lett.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük