A rendező, Louis Malle minimális narrációjával, kaleidoszkóp-szerűen mutatja be a 60-as évek Kalkuttáját (ma Kolkata), a várost, amely nyolcmillió lakosával egyszerre volt gazdag és szegény, egzotikus és hétköznapi, világias és spirituális, gyermeki és felnőtt, élő és élettelen. A képeket, jeleneteket a nézőnek kell értelmeznie, hogy mit akar a film bemutatni.
[embedyt] http://www.youtube.com/watch?v=n-yraG7LudI[/embedyt]
megnézem lentebb
-
Rendezte: Louis Malle
-
Írta: Louis Malle
-
Szereplők: Louis Malle (narrátor)
LETÖLTÖM
MEGNÉZEM
Jobbra számítottam Louis Malle-től. Egy olyan dokumentumfilmet mutatott be, amiben semmilyen koncepciót nem fedeztem fel. A kezdéskor sok-sok percen keresztül egy kukkot sem szól a narrátor, aztán mond néhány információt, majd megint néma csend. Nézd elmélyülten a képernyőt, és találd ki mit látsz.
Vagy hallgasson végig, és akkor egy Baraka-szerű életérzést követ az ember, megpróbálja a képek mögé elképzelni a sorsokat, vagy pedig végig beszéljen a narrátor, és adjon annyi információt, amennyit csak tud.
Ráadásul a film 80 %-ban csak a város nyomornegyedeit láthattuk, szinte semmi információt sem kaptunk a többi ott élő emberről.
Pedig Kolkata India egyik legpezsgőbb városa kulturális szempontból, virágzanak a művészeti ágak, és különösen szomorúnak találom, hogy a francia újhullám fenegyereke még csak meg sem említi a híres bengáli rendezőt, Satyajit Rajt. Vagy a költőt, Rabindranath Tagorét. Egyszer végignéztem, és valószínűleg hamar el fogom felejteni.