A sziámi ikrek, Vimalan és Akhilan egy sor haláleset után kutatnak apjuk cégénél. Azonban az igazság, amit ezzel kapcsolatban kiderítenek egy sokkal nagyobb összeesküvéshez vezet, amely átfogja az egész világot.
Alternatív magyar cím: Póttag
[embedyt] http://www.youtube.com/watch?v=00NUx_vviyc[/embedyt]
megnézem lentebb
-
Rendezte: Anand K.V.
-
Írta: Anand K.V. , D. Suresh
-
Szereplők: Suriya, Kajal Agarwal, Sachin Khedekar, Thara, Ravi Prakash, Shankar Krishnamurthy, Irina Maleeva, Julia Bliss, Manmohit, Sharad K.R.G., Ajay Ratnam, Krishnamoorthy, Reda Oumouzoune, Zeodinis, Isha Sharvani
LETÖLTÖM
MEGNÉZEM
FILMZENEI ALBUM
Sziámi ikrekről mindig nehéz filmet készíteni, főleg akkor, ha mindkettőt ugyanaz a színész alakítja. A film első fele tele van olyan elképesztő trükkfelvételekkel, hogy hiába figyeltem erősen, egyszerűen nem jöttem rá, hogyan csinálták, hogy Suriya duplán van jelen, ráadásul összenőve saját magával. Suriya amúgy is a kísérletező kedvéről híres, gyerekkori alteregójára applikálták fiatalított arcát az Aadhavanban (mondjuk ott még tisztán látszott a trükkfelvétel), saját apját alakította a Vaaranam Aayiramban, és megszámlálhatatlan maszkot öltött fel az Ayanban. Ebből a szempontból ügyes húzás volt a film, és nem okozott csalódást. A sztori viszont már erős ellenérzéseket okozott nálam, nem az alapkoncepció (visszaélni a tudománnyal, és súlyos károkat okozni a következő generációnak), hanem, hogy iszonyatosan túlbonyolították. Volt itt minden: agyondoppingolt sportolók Ukrajnában, félresikerült genetikai kutatások, hibbant apa és színészkedni nem tudó orosz szereplő (Irina Maleeva). Meg némi KGB-hatás, szigorúan titkos objektum Ukrajnában, ahova simán behatol az indiai maffia (höhö), egy olyan szívátültetés, ami felett nehezen tudok átsiklani, könnyen befolyásolható anya, és persze az elmaradhatatlan akciójelenetek tömege. Suriya játékával maradéktalanul ki vagyok békülve, amikor egyedül próbál új életet kezdeni, az különösen jól sikerült jelenet, Kajal Agarwal az elején még mókás, aranyos, később már semmitmondó, az apa szerepében pedig Sachin Khedekar borzasztóan összetett személyiséget játszik el, egészen jól (bár némelyik dialóg nagyon hihetetlenül hangzott tőle). Ha nem vesszük túl komolyan a sztorit (mert oltári nagy lukak tátonganak benne), akkor kellemes esti kikapcsolódás lehet.