A Sita Sings the Blues egy egész estés animációs film. A film az ókori indiai eposz, a Rámájana animációs feldolgozása Annette Hanshaw 20-as évekbeli dizőz hangfelvételeinek beillesztésével. A szerző női szemszögből mesél. A történet kiegészül egy mai korban játszódó, magánéleti ihletésű szállal. A film sűrű meséjében és látványvilágában szervesen keveredik a Rámájana kötelességtudó nőalakja a modern női sorssal. Mindkét szálon a férj elhagyja feleségét. A jelenünkben játszódó cselekménynek is van köze Indiához: az amerikai férj a szakítás előtt ott vállal munkát. A film sziporkázóan szellemes és szórakoztató, grafikája és animációja tehetségesen igényes. Ezt értékelte a legfontosabb animációs filmfesztivál nagydíja.
Hindi/telugu feldolgozás: Adipurush (2023)
Animációs feldolgozás: Ramayana: The Legend of Prince Rama (1993)
Alternatív magyar cím: Szitá blues-t énekel
[embedyt] http://www.youtube.com/watch?v=7y5_zJ1xfQs[/embedyt]
megnézem lentebb
-
Rendezte: Nina Paley
-
Írta: Nina Paley, Valmiki
-
Szereplők: Annette Hanshaw, Aseem Chhabra, Bhavana Nagulapally, Manish Acharya, Reena Shah, Sanjiv Jhaveri, Pooja Kumar, Debargo Sanyal, Aladdin Ullah, Nitya Vidyasagar, Nina Paley, Deepti Gupta
LETÖLTÖM
MEGNÉZEM
FILMZENEI ALBUM
Nagyon jól szórakoztam! A neten olvasható jóval részletesebb szinopszis teljes mértékben fedi a valóságot, valóban a Rámajána indiai eposz feldolgozása, vagy inkább „megmagyarázása” a rajzfilm lényege, mert ahogy a narrátorok is időnként zavarba jönnek, amikor időpontot, nevet, vagy helyszínt kell elmesélniük, a mai indiai ember sincs már teljesen tisztában az eposz történetével. Hát akkor itt Európában mit szóljunk?! Teljesen kétségbeesünk ha arról hallunk, hogy Vishnu, Shiva vagy Krishna, esetleg azok akárhanyadik megtestesülése stb., holott már a finn Kalevala is kemény diónak bizonyul az átlagos műveltségű embernek.
A történetet emészthető, bohókás, és zavarbaejtően modern narrátori beszólások segítségével jeleníti meg az alkotó Nina Paley. Erős a gyanúm, hogy hasonló dolog történhetett vele, mint a párhuzamosan futó történet női szereplőjével, mert annyira személyesnek tűnt az eset.
Nem maradhat el a zenei betét sem, hisz a rajzfilm címe Sita Sings the Blues – Szítá blues-dalokat énekel, az előadott dalokat a 20-30-as évek New York-i dzsesszénekesnője előadásában hallhatjuk, bár Annette Hanshaw neve nekünk nem sokat mond, lehet, hogy az amerikaiak számára igen. (Érdekesség, hogy a feliratban a dalok angol szövegét nem fordították le, valószínűleg nem vállalkozott műfordításra a készítő, inkább meghagyta így… egyáltalán nem zavaró).
Három különböző rajztechnikát alkalmazott Nina Paley, és nagyon hamar hozzá lehet szokni, hogy Ráma, Rávana, Szítá és Hanumán hol ilyen, hol olyan formában jelenik meg. Az összhatást ez még érdekesebbé és élvezetesebbé tette.
A kedvenceim a narrátorok, akik hárman vannak, és elképesztően jó szövegeik voltak, pl:
„- Volt valami sztori Szurúpnakháról, igaz?
– Szaru…
– Súrpanakhá.
– Basszus, keverem a nevét. Ezért még kapok.”
vagy egy másik:
„- Visnu azt mondta, hogy megszületik a Földön, Rámaként. De máskor meg Krisnaként született. Ez olyan zűrös.
– Ez a dasávatára, a tíz megtestesülés.
– Ja… a tizedik volt az utolsó… de az állítólag még nem jött el.
– Na mindegy, szóval azt mondta: Siva is szülessen meg a földön, hogy segítsen neki. Úgyhogy Siva igazából… Hanumán igazából Siva megtestesülése.
– Hú, ezt nem is tudtam.
– Én sem tudtam.”
És az utolsó:
„- Speciel Szítá csinálhatta volna jobban. Vissza kellett volna mennie Hanumánnal.
– Ez az egész cécó, hogy „majd a pasim megment”. Te sem vagy ép, kislány. Pattanj a majom hátára, menj vissza, lazulj be, és mindenki hepi lesz. Oké?”
Többet nem idézek, de van még több is
Nem hosszú, kevesebb, mint másfél óra, és van benne egy csaknem három perces SZÜNET, szintén érdekes megoldással
Megnézésre javasolt!