Suriya őrnagyként szolgál az indiai hadsereg különleges alakulatában, és éppen bevetésre tart, amikor hírt kap arról, hogy édesapja, Krishnan elhunyt. (Mindkét szerepet Suriya alakítja). Miközben a légierők helikopterén a bevetési területhez közelednek, visszaemlékezik az elmúlt 30 évre, mindenre, amit csak fel tud idézni az apja és saját maga életéből. Arról a kötelékről, ami olyan erős volt közöttük, hogy nem számított korkülönbség, generációk közötti ellentétek, személyes tragédiák, küszködés vagy kábítószer-függőség. Ez a kapcsolat kibírt bármit, átsegítette őket mindenen. És most újra kell építenie az életét, apja nélkül.
Alternatív magyar cím: Ezer elefánt
[embedyt] http://www.youtube.com/watch?v=Zg2XC_QmtuY[/embedyt]
megnézem lentebb
-
Rendezte: Gautham Menon
-
Írta: Gautham Menon, Meghana Karthik
-
Szereplők: Suriya, Simran, Ramya, Sameera Reddy, Prithviraj, Deepa Narendran, Karthik, Shanker Koladi, Ganesh, Sathish, Veera Bahu, Gautham Menon, Pawl Bazile, Brian Jennings, Rajeev
LETÖLTÖM
MEGNÉZEM
FILMZENEI ALBUM
Két tamil kedvencem van, Vijay és Suriya, ez utóbbiba picit szerelmes is vagyok. A pasi minél idősebb, annál jobban néz ki, elnézve fiatalkori képeit, a mókás bajuszkáit, akkor már inkább a Singamban viselt megdöbbentő Ferenc Jóska-szőrzet, az legalább egyedi. És annak ellenére (vagy talán éppen azért), hogy ennyire jóképű, a fickó zseniálisan tud bármilyen karaktert megszemélyesíteni. Ez a film az egyik bizonyíték rá. Két főhőse van, mindkettőt Suriya alakítja, apa és fia, és a több mint harminc év eseményeit bemutató történet egészen elképesztő vizuális sokkot okoz. A két figura ugyanis nemcsak szemmel, hanem karakterben is eltérő, nem hangsúlyosan, hanem nüansznyi dolgokban, apró gesztusokban, mozdulatokban, amelyek a film során tudat alatt berögzülnek a nézőben, és már egy pillantásra meg tudja mondani, hogy most éppen Krishnant vagy Suryát (a filmben ez a neve a fiúnak) látja. Persze a maszkmester is kitett magáért, és nem igazán tudok hibát mondani, az öregkori maszkok is legalább annyira jól sikerültek, mint a „fiatalító smink”. (Suriyát ugyanis lehet látni 16 éves kamasznak is, nemcsak 60 éves öregúrnak). Teljesen egyszerű, hétköznapi történetet dolgoz fel, egy négytagú középosztálybeli család küszködését, fiuk útkeresését, első szerelmét (ami szülei szerelmére rímel), olyan eseményeket látunk, ami velünk is nap mint nap megtörténik, valamiért mégis bele van kódolva rengeteg szeretet és összetartozás. Az alakításáért Suriyát mindenesetre elhalmozták egy csomó díjjal (megérdemelten).