Az elkötelezett zsarut, Dhruva felügyelőt (Ram Charan) egyetlen küldetés foglalkoztat; hogy Siddharth Abhimanyut (Arvind Swamy) egy gonosz zsenit, aki mögött egy hatalmas orvos maffia áll, végképp megállítson. A film a kettőjük között kialakult macska-egér párharcról szól.
[embedyt] http://www.youtube.com/watch?v=r_yVN37aCYI[/embedyt]
megnézem lentebb
- Rendezte: Surender Reddy
- Írta: Surender Reddy, Vema Reddy, Mohan Raja
- Szereplők: Ram Charan, Arvind Swamy, Rakul Preet Singh, Navdeep, Posani Krishna Murali, Sayaji Shinde, Abhinaya, Nassar
LETÖLTÖM
MEGNÉZEM
FILMZENEI ALBUM
Izgalmasan kezdődik a film, Dhruva (Ram Charan) rendőrakadémiára jár és szabadidejében megvicceli a maffiózókat. Majd a kiképzésről láthatunk jeleneteket, aki szeretne gyönyörködni a színész testében, az megfelelő filmet választott. Az összes izomcsoportját megmutatják egyesével, hosszan, nagytotálban 🙂
A sztori a szokásos korrupt, gyógyszermaffiás, fehér és kékgalléros bűnözői csoportok gyors bemutatása után igyekezett egyszerűsödni, hogy követhető legyen a bűnügyi szál. A legtöbb telugu krimi annyira túlbonyolítja, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudja, de az eredeti tamil film, a Thani Oruvan (2015) nem véletlenül lett hatalmas siker, ez köszönhető volt annak is, hogy az átlagember számára is emészthető lett a cselekmény váza, a lineáris történetmesélés, és ezt telugu nyelvterületen is sikerült megtartani.
Volt egy zseniális húzása a főgonosznak a film közepén, onnantól kezdve nagyon megcsavarodtak a dolgok, de továbbra is követhető maradt.
Tetszett, hogy a film valójában két zseniális elme bajnoksága volt, ki tudja a másikat furmányosabban legyőzni.
Persze voltak akciójelenetek is, nem is kevés, és mind jól volt megcsinálva, de mégsem ezek voltak a film erősségei, hanem az okosan felépített történetszál, a következetesen végigvitt logikai vonal. Bár az egészségügyi vonatkozásai meglehetősen hihetetlenek voltak (az eszköz beültetése, vagy a cukorbetegség gyógyítása), ezeken hamar túl tudtam lendülni.
A zenék annyira nem érdekeltek, némelyik dal nem is volt feliratozva, de nem is volt fontos, mert ami feliratozva volt, az beleépült a film cselekményébe. Egy dal viszont nagyon fülbemászó partydal volt, a Neethoney Dance Tonight.
Egyet sajnáltam, a film túl hosszú, feszesebbre is lehetett volna húzni, akkor még nagyobbat ütött volna. 165 perc, igaz a tamil film is kényelmetlen a 158 percével.
Viszont a film vége is nagyon érdekesre sikeredett. Elégedett vagyok.
Szeretem a hozzászólásaidat, nekem mérvadó a véleményed!
Így mindig örülök, ha látom hogy van !
Néhány színvonal alatti filmet így el tudok kerülni a segítségeddel!
A fordítóknak a szövegeket köszönöm, Neked pedig az értékes meglátásaidat!
Így én is elégedet vagyok!
És feltétlenül megnézem a filmet!
Elfelejtettem a lényeget, ez a hozzászólás e-battának szól!
Szeretem a hozzászólásaidat, nekem mérvadó a véleményed!
Így mindig örülök, ha látom hogy van !
Néhány színvonal alatti filmet így el tudok kerülni a segítségeddel!
A fordítóknak a szövegeket köszönöm, Neked pedig az értékes meglátásaidat!
Így én is elégedet vagyok!
És feltétlenül megnézem a filmet!
Kedves Magdi, mivel az első hozzászólásodat is válaszként írtad, tudtam, hogy nekem címezted.
Köszönöm szépen, természetesen nem akarok befolyásolni senkit sem, előfordul, hogy nekem nagyon tetszik egy film, míg másoknak nem, vagy egy agyonajnározott filmre csak rácsodálkozom. Különbözőek vagyunk, más az ízlésünk, mindenki megtalálja a magának valót.
És nem muszáj megfogadni a tanácsaimat, én sem mindig fogadom meg a másét 😀