- The Himalayas
Sue Shivling szent csúcsáról, a Gangesz forrásától a gyönyörű hegyi városba, Rishikesh-be utazik. Útközben találkozik sadhusként ismert hindu szent emberekkel, vagyonos iparmágnásokkal és helyi családokkal, hogy kiderítse, mit tartogat a jövő e nagyszerű folyó számára. - The Gangetic Plain
A Gangeszi-síkság az, ahol az ősi és a modern ütközik Varanasi szent városától Patnáig, amely gyors ütemben válik India Szilícium-völgyévé. Itt néz szembe a Gangesz a legnagyobb veszélyekkel a gátaktól, szennyeződéstől, az ipartól és a mezőgazdaságtól. - The Delta
Sue meglátogatja a Sundarbans, a bengáli tigris otthonának gyönyörű mangrove ligeteit, és találkozik a falubeliekkel, akik félnek egy támadástól. Felfedez egy világot, amit a víz és a klímaváltozás pusztító hatása határoz meg.
[embedyt] http://www.youtube.com/watch?v=ZSzNUqA0Fc0[/embedyt]
megnézem lentebb
- Rendezte: Steve Robinson
- Írta: Lucy Carter, Sue Perkins
- Szereplők: Sue Perkins
LETÖLTÖM
MEGNÉZEM 1. The Himalayas
MEGNÉZEM 2. The Gangetic Plain
MEGNÉZEM 3. The Delta
Egy dolog nagyon zavaró volt. Folyamatosan az volt az érzésem, hogy ez a film Sue Perkinsről szól elsősorban és India csak statisztaként vesz részt. Ezt nem csak azért mondom, mert legtöbbször ő töltötte meg a képernyőt, hanem azért, mert nem hagyta meg a nézőnek, hogy saját véleménye legyen a látottakról, hanem folyamatosan hozzátette mindig, hogy itt most éppen mit kell gondolni. Egyszer meg lehet nézni…..
Teljesen egyetértek, Balázs hozzá szólásával. Jóval kevesebb kelet volna a hölgyből, és több a Gangeszből, az ott élők gondolkodásáról.
Mivel nagyon tetszett Sue előző útikalandja, melyet Kalkuttáról forgatott, nagyon örültem a minisorozatának, mely a Gangesz folyó teljes hosszában átélt utazásáról szól.
Ez egy jóval személyesebb élménynek tűnik már első látásra is, hiszen rögtön az első részben megvallja, hogy egyfajta zarándokútként tekint rá, mivel szeretett édesapja alig fél éve hunyt el és még nem volt lehetősége feldolgozni lelkileg és meggyászolnia.
A Himalájában átélt hegyi betegséget személyesen még nem tapasztaltam meg (még a Magas-Tátra csúcsait sem másztam meg), de én is levegő után kapkodtam, annyira érzékletes volt Sue szenvedése. Az tetszik Sue Perkinsben, hogy az átlagember szemszögéből mutat meg ismeretlen dolgokat, nyitott és befogadó, ugyanakkor szakmájából kifolyólag nagyon vicces.
Gangotri – Rishikesh – Haridwar az útvonala az első résznek és mindenhol érik olyan élmények amelyeket szívesen oszt meg a nézővel. Érdeklődő, ugyanakkor cseppet sem kívülálló, hanem tevékeny részese a filmnek.
A második részben kemény kihívások elé állítja Varanasziban az orrát facsaró szagkavalkád, próbálja beazonosítani a forrásukat, de a legtöbbször csak annyi telik tőle, hogy nagyon büdös. A folyó itt már annyira szennyezett, hogy komoly kihívások elé állítja az indiaiakat is, de Sue meg sem próbálja követni őket a rituáléikban, hiszen európaiként valószínűleg belehalna. Legtöbbször csak a humorérzéke óvja meg a hangos méltatlankodástól, legyen annak kiváltó oka a mocskos utcák, vagy az elképesztő hőség.
Tetszett, hogy olyan aspektusát is megmutatta a városnak, amire nem is számítottam, gondolok itt a mágnessel halászó gyerekekre, vagy a halálhotelekre, vagy ahogyan reflektál a Toilet: Ek Prem Katha című filmre, és a Varanaszitól nem messze eső faluban elképedten tapasztalja, hogy nincs vécé. De tényleg nincs!
A halottégetés szertartására számíthatnak a második rész megtekintői, természetesen igyekszik nem annyira naturális lenni, tulajdonképpen a részből igyekeztek kihagyni mindazt, ami a nyugati szemnek esetleg érzékeny lehet, a rész legvégén pedig hasznos tanácsokat is ad a Varanasziba látogató turistáknak.
A harmadik részben Bihar fővárosával, Patnával kezdi a Gangesz további folyásának bemutatását. A város az oktatásáról híres és Sue egy olyan főiskolát keres fel, ahol lányokat oktatnak műszaki tudományokra. Ez már önmagában lenyűgöző, de mint kiderült Patnában 18 ilyen főiskola van!
Majd az állam gazdálkodóit látogatta meg, hiszen a földművelés még mindig India első számú ipara, ha a foglalkoztatottsági adatokat nézzük, és kifaggatta a világrekorder krumplitenyésztőt a trükkjeiről, de az is kiderül, hogy nem válna be napszámosnak.
Patna után a Gangesz deltájának egyik ágán, a Hooghly-n folytatja útját, le egészen Kalkuttáig.
A Brit Birodalom koronájának ékköve ma is lenyűgöző méretekkel rendelkezik, és bár bája ma már erősen megkopott, továbbra is lenyűgöző a maga nemében. Mivel Sue visszatérőnek számít, egészen másként látja most a várost, mint első látogatása alkalmával, mivel immunis lett a zajra, a szagokra és a káoszra. (valószínűleg én is ezt mondanám, de én már első alkalommal is elvarázsolódtam Delhitől, pedig az még Kalkuttánál is nagyobb).
Sue megkereste azt a kislányt aki elbűvölte a legutóbbi látogatásakor, és megdöbbenve szembesült az utcán élés következményeivel. Engem meghatott, hogy nem szabványos dokumentumfilmet látok, ahol egy rideg hangú narrátor csak száraz tényeket sorol fel nekem, hanem Sue naív turista-szemén át csodálkozom rá mindenre, és főleg az hatott meg, hogy nem szégyellte a könnyeit, amikor olyan helyzetben találta magát, ami elszomorította.
Szerencsére a következő jelenet jóval vidámabb volt, amikor csatlakozott a hidzsrákhoz (indiai transzneműek), akik újszülött-áldásra igyekeztek. Egy újabb szertartás, amiről kevés ismeretem volt.
Miután kimulatta magát a hidzsra közösség házában, folytatta útját tovább a Gangesz deltavidéken ahol a világ legnagyobb természetvédelmi területét a Sundarbans Nemzeti Parkot kereste fel, ahol megpróbált bengáli tigriseket megfigyelni (természetesen teljesen amatőr természetbúvárként, ezért itt is hivatásosok, természetvédelmi felügyelők segítik őt).
A következő jelenetben ellátogatunk a Khub Melára, ahol a zarándokok között a Meztelen Babák is jelen vannak, aki szemérmes, az inkább tekerje át ezt a részt.
A három részt összefoglalva, nekem nagyon tetszett Sue teljesen más dokumentumfilm készítése, mint amit az útifilmek esetén megszoktunk. Inkább éreztem egy privát beszámolónak, olyan, amit mi turisták is szoktunk csinálni és körbemutogatunk a családnak, ismerősöknek, csak Sue egy kicsit tágabb nézőközönséggel osztotta meg.
Olvastam az előttem szólók (nézők) véleményét, így vágtunk neki a sorozatnak (és láttuk előtte a Kalkuttát). Az első rész igazolta a negatív kommenteket. Nem csupán túl sok, de hiteltelenek is voltak Sue reflexiói a zarándokút első szakaszáról. Ráadásul úgy nekiindulni az útnak, hogy ettől deklaráltan vár valamit – rég rossz. Az egyik kommentárban, amikor azt mondja, hogy mennyivel jobbak, szimpatikusabbak azok a szerzetesek, akik a tanítványaikkal szemetet szednek a Gangesz partján, szemben a szemlélődőkkel – tanúskodik arról, hogy a enyhén szólva nem próbálta magát beleélni a hindu spiritualitásba és ez a nyugatias kívülállóság nagyon zavaróan érződik.
Nem különösebben lelkesen álltunk neki a második résznek, pedig ez a trilógia legjobb darabja. Váránaszi két hetes élménybombája letarolja Sue egóját és látszik, hogy ő maga is hagyja magát megrendíteni a várostól. Szuper képsorok, odatapadtunk a képernyőhöz, teljesen hitelesen átjött a hely kettőssége.
A harmadik rész a kettő között foglalt helyet: érdekesen válogatott emberek és helyek a nagy ugrásokkal megtett útból. A végső pont (ahol a Gangesz beleömlik a tengerbe) nagyon magával ragadó volt.
Összességében ajánlom megnézésre!