Az esküvője után nem sokkal megözvegyült fiatal nő képtelen gyászolni, miközben szembe kell néznie a furcsa rokonokkal és egy megdöbbentő felfedezéssel néhai férjéről.
[embedyt] http://www.youtube.com/watch?v=0xVqPbvLzX4[/embedyt]
megnézem lentebb
- Rendezte: Umesh Bist
- Írta: Umesh Bist
- Szereplők: Sanya Malhotra, Shruti Sharma, Ashutosh Rana, Raghubir Yadav, Rajesh Tailang, Nakul Roshan Sahdev, Meghna Malik, Natasha Rastogi, Jameel Khan, Sayani Gupta, Sheeba Chaddha, Aasif Khan
LETÖLTÖM
MEGNÉZEM
FILMZENEI ALBUM
Köszönöm. Nagyon szép és komoly film.
A film már abból a szempontból is jó volt, hogy egy olyan világot mutatott be, amit a legtöbbször csak érintőlegesen jeleznek a bollywoodi filmek. Ez pedig a gyász-rituálék. Ebből sincs kevés, ahogy az esküvői szertartásokból, csak éppen a kényes téma miatt nem nagyon nyúlnak hozzá. A film viszont képes volt arra, hogy meg nem bántva senkit, de friss életszemlélettel mutatta be, a gyász is üzlet, valamint azt is, hogy mindenki másképpen gyászol. A főhősnő például sehogy. Nincs is igazán mit gyászolnia, az öt hónapos házassága során sem tudott összecsiszolódni az elrendezett házassággal szerzett férjéhez, és annak halála után a róla kiderült érdekességek fényében ha meg is gyászolná, azt biztosan sürgősen abbahagyta volna.
Mindenesetre a család teljesen diszfunkcionális, nem igazán élnek együtt, inkább csak a látszatra ügyelnek.
Érdekes, hogy a fiatalon megözvegyült főszereplőnek egy kitörési lehetőséget biztosított férje halála, hiszen az egyetem után férjhez ment és belesüppedt a kispolgári létbe, ahol a férje családja irányította minden mozdulatát. Most végre lehetősége nyílt arra, hogy felrúgva a hagyományokat (özvegyi sorban elásni magát a végeken) csak saját magának éljen és kiteljesedhessen. Furcsa módon erre a lehetőségre férje egykori szerelmének élete döbbentette rá.
Sanya Malhotrát a Ludoban láttam először, már ott is olyan karaktert alakított, ami megragadta az ember figyelmét (nem utolsósorban pedig Aditya Roy Kapur szerelmét játszotta), és itt az egész történet körülötte forgott, bár a népes család kapcsolati hálóját első alkalommal láttam átláthatóan, mégis kitűnt a rengeteg nagyon jól megrajzolt karakter közül. Nem volt egy Queen, de ebben a filmben nem is erre volt szükség.
Vicces volt, hogy a fordító Ambani-t Bill Gates-nek fordította, hogy a nyugati nézők megértsék a mondatot, hiszen a legtöbbünknek semmit sem mond Mukesh Ambani neve 🙂
Arijit Singh dala a film csúcspontján szólal meg, amikor a fiatal özvegy elveszíti a kontrollt saját maga felett. Ott és akkor annak a dalnak kellett elhangoznia, a filmnek is címet adó dalnak, a Pagglaitnak.
Hozzászólásaid segítenek a filmválasztásban, olyan professzionálisak! Kösz! 🙂
Tetszett a film. Szeretem azokat a filmeket, amelyekben belepillanthatunk az igazi indiai mindennapokba, a szertartásokba, a házakba, az utcákba…
Az is tetszett, hogy a lány úgy vívja ki a szabadságát, hogy nem bánt meg senkit. Nem veszekszik, nem követelőzik, nem tapos keresztül másokon. A kettő ugyanis nem összeférhetetlen, és azt kell megmutatni, ami a helyes.
Megnézem majd többször is.
Köszönöm