A komikus Sue Perkins feltárja India történetét legcsábítóbb és leggazdagabb városa, Kalkutta életén keresztül, és felfedi, hogyan vált a különcség és a tolerancia városává.
megnézem lentebb
- Rendezte: Steve Robinson
- Írta: Lucy Carter, Sue Perkins
- Szereplők: Sue Perkins
LETÖLTÖM
MEGNÉZEM
Sziasztok! Véletlenül akadtam rátok és nagyon megörültem nektek. Érdekel az indiai kultura, szivesen nézek meg ilyen dokumentum filmeket is mint ez. Sajnos nem működik semelyik link. Van lehetőség az újra feltöltésre?
Köszi
Beltane
Szia! Úgy fest, hogy jelenleg hiba van az OneDrive-nál (a felhőtárhely, ahova a filmek fel vannak töltve), sajnos ez esetben nem tudunk mit tenni, meg kell várnunk, amíg a Microsoft elhárítja a hibát.
Update: a hiba elhárult, a linkek működnek 🙂
Élvezet volt végignézni ezt a dokumentumfilmet. Sose hallottam még Sue Perkinsről, hiszen általában a standup komikusokat a nyelvi korlátaik behatárolják, hogy más országokban is ismertek legyenek, de a hölgy kifejezetten viccesen reagált csaknem minden helyzetre.
Kalkutta utcáit látva pedig önkéntelenül is összehasonlítottam Mumbai és Delhi utcáival, sok jelenet láttán pedig szinte déjà vu érzésem támadt, mert pl. a kaotikus közlekedés nem Kalkutta-specifikus, valójában India összes nagyvárosára jellemző.
Az angol birodalom által örökül hagyott épületek pedig az ország minden területén megtalálhatóak, felismerhetőek jellegzetes koloniális stílusukról, és az indiaiak igyekeznek mindent hasznosítani, amit a távozó birodalom nem tudott magával vinni, legyen az vasút-hálózat, épületek, vagy akár a tea.
Sue eléggé bevállalós volt, hiszen lehengerlő könnyedséggel viccelődött a helyiekkel, de megpróbált helyt állni olyan feladatokban is, mint a teáscsésze készítés (fazekasmesterség), vagy lemászni a híres kalkuttai csatornahálózatba. Ez utóbbiért olimpiai aranyérmet érdemel!
A vicces jeleneteket félretéve néha bizony torokszorító helyzetekbe lavírozta magát, mint amikor a generációk óta utcán élő családokhoz ment látogatóba és az ott látott nyomor hatására elment a kedve a humorizálástól és a sírással küszködött.
A következő jelenetben viszont bemutatja, hogy Kalkutta a harmadik a sorban, Mumbai és Delhi után, a szupergazdagok számát tekintve, és itt tényleg iszonyatos pénzekről van szó.
A komikus látogatása a nevetőklubba pedig a film fénypontja, tényleg nagyon jól szórakoztam rajta!
Káli istennő templomában uralkodó tömegnyomor pedig a mumbai vasúton tett utazásaimra emlékeztetett, szinte éreztem a lökdösődést.
Minden összevetve nem próbálta meg takargatni Kalkutta sebeit, korrekt beszámolót láthattunk egy amatőr dokumentumfilmestől, hiszen Sue Perkinsnek nem ez az elsődleges hivatása, ennek ellenére teljes lelkesedéssel mutatta be a számára ismeretlen világvárost.
Köszönöm.