Padmaavat (2018)

A középkori Radzsasztánban virágzott Padmavati királynő és nemes férje királysága, fenséges erődben éltek alattvalóik körében, mígnem egy ambiciózus szultán, a Khilji-dinasztia második tagja, meghallva Padmavati szépségét, megszállottan beleszeret, és mindenáron magának akarja Mewar királynőjét.

[embedyt] http://www.youtube.com/watch?v=XgUBV9p9jfk[/embedyt]

megnézem lentebb

IMDB

  • Rendezte: Sanjay Leela Bhansali

  • Írta: Sanjay Leela Bhansali, Prakash Kapadia

  • Szereplők: Deepika Padukone, Shahid Kapoor, Ranveer Singh, Aditi Rao Hydari, Jim Sarbh, Raza Murad, Anupriya Goenka

4 comments on “Padmaavat (2018)

  1. Hosszú idő után ez volt az első olyan film amiben alig tudnék olyan részt kiemelni, ahol vontatottságot éreztem. Valami mindig lekötötte a figyelmem… ha más nem, a díszlet és a részletek, de abszolút kellemes gyorsasággal futott a story. Ez nálam mindig egy kritikus pont, mert eleve sajnálok három órát egy film előtt eltölteni, és azonnal ficeregni kezdek ha egy picit is kezd az érdeklődésem lankadni.
    A zene csodálatosságos, szépséges, fantasztikus… SZERELEM! SLB mindig hozza a szintet ezen a téren….legalább is számomra. Meglepődtem, hogy a Naino Waale dal nincs is a filmben, pedig nagy dolog, hogy kedvenc énekesem Neeti Mohan helyet kapott egy ilyen albumon.
    A Dee – Shahid szerelmi szál valahogy nem jött át. Alig ocsúdtam fel a teszkóból hazaérve, ezek már az esküvőt tervezték… 😀 Én még elidőztem volna a Sinhala erdőben is. Na de annyi baj legyen. Ez egy felgyorsult világ… 😛
    Ranveer alakítása hibátlan! Egy igazán neki való szerep volt… pedig féltem tőle, hogy hogyan tudok majd elvonatkoztatni attól, hogy az életben egy maki majom. 😀 Hű társa, Malik azaz Jim Sarbh egy teljesen új arc volt számomra. Látom hogy a filmes szárnypróbálgatása csak nemrég indult el, és ahhoz képest egészen kiforrott színészi képességekkel érkezett a filmvászonra. Nagy karriert jósolok neki!
    Deepika szép volt, jó volt, Shahid meg egy fess Rajput, de ennyi.
    Zavaró volt, hogy egyes jeleneteknél (főleg csata) a számítógépes trükkök kritikán aluli minőségben készültek el. A ló lassan fut de a talaj szalad alatta, természetellenes zászlólobogás, hanyag textúrák, középkategóriás számítógépes játékokra emlékeztető emberábrázolás, mozgás stb…
    Ami még nagyon tetszett, hogy a film nyelvezete igen igényes. Sok a metafora és a fennkölt megfogalmazás, de mégsem érthetetlen és fárasztó formában mint például a Ram-Leela-ban. A színeszek pedig mindezt nagyon szépen prezentálják, Deepika kiemelten! Nem hadarnak, dobálóznak a szavakkal… Ez valamiért most nagyon megfogott. 🙂 Fület simogató volt 😀 mujhe hindi se pyaar hai <3
    A végkifejlet… Nem akarok spoilerezni, de nagyon hiányoltam valamit a történetből … Padmavati és Khilji szultán kapcsolatát illetően. Illetve a film befejezése is kicsit hiányérzetet hagyott bennem, persze gondolom a történethűség miatt lett így megoldva, de…. de…
    Egy szó mint száz! Meg kell nézni! A film után nem voltam elragadtatva, de pár nap távlatából ahogy újra hallgattam a dalokat, az az érzés tört rám, hogy …jajjjj de jó volt. Persze kell hozzá az is, hogy az ember kicsit Bollywood illetve India bolond legyen… de a hangulata, a zene, Ranveer és na… nem volt ez rossz!

  2. Az, hogy utálom a gonosz szereplőket benne azt jelenti, hogy jó színészek, a film maga szépen meg lett csinálva, szeretem az ilyen szép „kosztümös” filmeket. De azért megnéztem volna egy másfajta befejezést…. nem egy vígjáték, na.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük