A középkori Radzsasztánban virágzott Padmavati királynő és nemes férje királysága, fenséges erődben éltek alattvalóik körében, mígnem egy ambiciózus szultán, a Khilji-dinasztia második tagja, meghallva Padmavati szépségét, megszállottan beleszeret, és mindenáron magának akarja Mewar királynőjét.
megnézem lentebb
-
Rendezte: Sanjay Leela Bhansali
-
Írta: Sanjay Leela Bhansali, Prakash Kapadia
-
Szereplők: Deepika Padukone, Shahid Kapoor, Ranveer Singh, Aditi Rao Hydari, Jim Sarbh, Raza Murad, Anupriya Goenka
LETÖLTÖM
MEGNÉZEM
FILMZENEI ALBUM
Hosszú idő után ez volt az első olyan film amiben alig tudnék olyan részt kiemelni, ahol vontatottságot éreztem. Valami mindig lekötötte a figyelmem… ha más nem, a díszlet és a részletek, de abszolút kellemes gyorsasággal futott a story. Ez nálam mindig egy kritikus pont, mert eleve sajnálok három órát egy film előtt eltölteni, és azonnal ficeregni kezdek ha egy picit is kezd az érdeklődésem lankadni.
A zene csodálatosságos, szépséges, fantasztikus… SZERELEM! SLB mindig hozza a szintet ezen a téren….legalább is számomra. Meglepődtem, hogy a Naino Waale dal nincs is a filmben, pedig nagy dolog, hogy kedvenc énekesem Neeti Mohan helyet kapott egy ilyen albumon.
A Dee – Shahid szerelmi szál valahogy nem jött át. Alig ocsúdtam fel a teszkóból hazaérve, ezek már az esküvőt tervezték… 😀 Én még elidőztem volna a Sinhala erdőben is. Na de annyi baj legyen. Ez egy felgyorsult világ… 😛
Ranveer alakítása hibátlan! Egy igazán neki való szerep volt… pedig féltem tőle, hogy hogyan tudok majd elvonatkoztatni attól, hogy az életben egy maki majom. 😀 Hű társa, Malik azaz Jim Sarbh egy teljesen új arc volt számomra. Látom hogy a filmes szárnypróbálgatása csak nemrég indult el, és ahhoz képest egészen kiforrott színészi képességekkel érkezett a filmvászonra. Nagy karriert jósolok neki!
Deepika szép volt, jó volt, Shahid meg egy fess Rajput, de ennyi.
Zavaró volt, hogy egyes jeleneteknél (főleg csata) a számítógépes trükkök kritikán aluli minőségben készültek el. A ló lassan fut de a talaj szalad alatta, természetellenes zászlólobogás, hanyag textúrák, középkategóriás számítógépes játékokra emlékeztető emberábrázolás, mozgás stb…
Ami még nagyon tetszett, hogy a film nyelvezete igen igényes. Sok a metafora és a fennkölt megfogalmazás, de mégsem érthetetlen és fárasztó formában mint például a Ram-Leela-ban. A színeszek pedig mindezt nagyon szépen prezentálják, Deepika kiemelten! Nem hadarnak, dobálóznak a szavakkal… Ez valamiért most nagyon megfogott. 🙂 Fület simogató volt 😀 mujhe hindi se pyaar hai <3
A végkifejlet… Nem akarok spoilerezni, de nagyon hiányoltam valamit a történetből … Padmavati és Khilji szultán kapcsolatát illetően. Illetve a film befejezése is kicsit hiányérzetet hagyott bennem, persze gondolom a történethűség miatt lett így megoldva, de…. de…
Egy szó mint száz! Meg kell nézni! A film után nem voltam elragadtatva, de pár nap távlatából ahogy újra hallgattam a dalokat, az az érzés tört rám, hogy …jajjjj de jó volt. Persze kell hozzá az is, hogy az ember kicsit Bollywood illetve India bolond legyen… de a hangulata, a zene, Ranveer és na… nem volt ez rossz!
Az, hogy utálom a gonosz szereplőket benne azt jelenti, hogy jó színészek, a film maga szépen meg lett csinálva, szeretem az ilyen szép „kosztümös” filmeket. De azért megnéztem volna egy másfajta befejezést…. nem egy vígjáték, na.
Egyetértek a végkifejletet illetően.