Az öt éves Saroo egyszer csak arra ébred, hogy rossz vonattal utazik egyes egyedül, egyre távolabb észak-indiai otthonától. A megrettent és megzavarodott kisfiú másfél ezer kilométerre vetődik el, a nyüzsgő és átláthatatlan Kalkuttába. Valahogy sikerül boldogulnia az utcákon, mígnem egy árvaházban köt ki. Ott egy ausztrál házaspár fogadja örökbe, így biztonságban és szeretetben nőhet fel Hobart városában. Hogy ne tűnjön hálátlannak újdonsült szüleivel szemben, múltját mélyre temeti, vágyával és reményeivel egyetemben, hogy valaha viszontlátja szülőanyját és testvérét. Egy véletlen találkozás más indiaiakkal azonban ismét feltüzeli titkos sóvárgását. Csupán maroknyi emlékkel és a Google Earth nevű új technológiával, Saroo korunk legnagyobb és legképtelenebb kutatásába kezd elveszett családja után.
[embedyt] http://www.youtube.com/watch?v=-RNI9o06vqo[/embedyt]
megnézem lentebb
-
Rendezte: Garth Davis
-
Írta: Luke Davies, Saroo Brierley
-
Szereplők: Dev Patel, Nicole Kidman, Rooney Mara, Sunny Pawar, Nawazuddin Siddiqui, Tannishtha Chatterje, Deepti Naval
LETÖLTÖM
MEGNÉZEM SZINKRONOS
MEGNÉZEM FELIRATOS
Mindig valahogy más, amikor egy kívülálló készít filmet Indiáról, mégis az esetek többségében sikerül elkapni olyan momentumokat, amelyek alapján mégis hihető és alapvetően reális képet kapunk erről a színes, szagos és rettentően ellentmondásos országról (Gettómilliomos, Keleti nyugalom – Marigold hotel, stb.). Nincs ez másképp most sem, és ezúttal is Dev Patel alakítja a főszerepet, aki NRI létére (nem Indiában született indiai) az évek hosszú során tényleg megtalálta azt a fajta karakteres látásmódot, ami annyira a sajátja lett, hogy nehéz lesz ebből másfelé lavíroznia. A sztori adott, és meglehetősen lenyűgöző, a Google Earth nevű programot saját identitásának keresésére felhasználva, megtalálja gyerekkori gyökereit, és ezt a filmben nagyszerűen oldották meg. A kisgyerek Saroo megformálója (Sunny Pawar) pedig ismét egy olyan gyerekszínész, aki lehet, hogy ugyanúgy eltűnik a feledés homályában, mint történt ez a Gettómilliomos szereplőivel, bár egyikük sem érdemelte volna ezt. Pedig ezerszer súlyosabb alakítást látni tőle, mint az agyonsztárolt Harshaali Malhotrától, aki méltatlanul nagy figyelmet kapott a Bajrangi Bhaijaan-beli szerepe miatt, holott az a film nem szólt semmiről, de azt rettentő hatásvadász módon tette. Itt viszont a film első fele kizárólag az ötéves kisfiú szemén keresztül mutatja a világot, és ahogy ő sem, úgy mi sem tudjuk, hogy mi miért történik, csak a zsigeri félelmek, a csendes magány és a bujkáló pánik egyvelege az, ami ugyanúgy kialakul bennünk, mint Sarooban is. A felnőtt Saroo már egy teljesen más képet mutat, kellő önbizalmat, szerető családot (súlyosbítva egy szociopata testvérrel), és legalább 20 perc is eltelik, mire rájövünk, hogy Saroo továbbra sem vetkőzte le félelmeit, ott bujkálnak benne eltemetve. Az ezeket megmutató jelenetek a film legjobbjai, a legkevésbé sikerültek viszont a szerelmi szál betoldásai, abszolút feleslegesnek, és időrablónak találtam, mintha Rooney Mara jelenetei Nicole Kidman szereplésének rovására mentek volna. Pedig az ausztrál sztár most is odatette magát, ez is egy olyan szerepe, ahol azt bizonyítja, nem csak egy agyonplasztikázott celeb, hanem jónevű színésznő is.
Köszönöm.