3 comments on “Mardaani 2 (2019)”

1. LETÖLTÖM

   MEGNÉZEM

   Válasz

2. 2014 meglepetésfilmje volt Rani Mukerji visszatérésével a Mardaani. Rani olyat tett le az asztalra, amit már Vidya Balan a Kahaaniban előkészített, de míg Vidya csak a film legvégén villantotta fel, addig Rani a teljes film alatt ugyanazt a kőkemény, céltudatos és büszke indiai asszonyt alakította, aki helyt tud állni egy férfiak uralta világban és nemcsak helyt áll, de kiáll másokért is. A többi nőért, illetve kislányért, akik védtelenek. Úgyhogy izgatottan ültem le a folytatást megnézni.
   A film a villain monológjával indít, rögtön tudjuk ki a gonosz, aki pontosan nekünk magyarázza el, bele az arcunkba, cselekedeteinek mozgatórugóit. Szerencsére nem kapunk egyből gyomrost, a tényleges erőszakot nem mutatják. Vált a kép, és röviden összefoglalják újságcikkeken keresztül, mi történt Shivani Shivaji Roy-jal az elmúlt 5 évben, minek a végén Kota rendőrkapitányaként kezd el tevékenykedni. Pont abban a városban, ahol az első jelenetben feltűnik az erőszaktevő gyilkos is.
   Kota már csak azért is fontos, mert Rajasthanban található, kedvenc államomban, és kíváncsi voltam, hogy egy nem ősi, hanem nagyon is modern város mennyiben különbözik mondjuk Jaipurtól, Udaipurtól vagy Jodhpurtól. Hát, meglehetősen.
   És ezúttal Shivaninak nemcsak a gyilkos személyében akadt ellenfele, hanem a társadalom részéről is folyamatosan negatív ingerek érik: áldozathibáztatás, azt kapta, amit megérdemelt, a kotai rendőrfelügyelő inkább a sajtó előtt mutogatja magát, mint érdemi munkát végezne, de megveti Shivani profi hozzáállását stb., szóval bőven kijut neki mindenhonnan és egyszerre kell mindennek megfelelnie.
   Nepotizmus ide, vagy oda, Aditya Chopra nem véletlenül bízta a feleségére ezt a szerepet, az ő korosztályában kevesen tudták volna ennyire szívvel-lélekkel megoldani (Vidya Balannak sokat kellene fogynia ezért, Madhuri Dixit-Nene és Juhi Chawla picit már idősek ehhez, a többiek teljesen visszavonultak, akik maradtak azok meg túl fiatalok).
   A film egyik érdekessége, hogy Sunny, a gyilkos folyamatosan nekünk mesél, barátságosan és élvezetesen. A néző pedig nehezen tudja elvonatkoztatni, hogy ez a hatalmas bociszemekkel rendelkező, ártatlan arcú fiú valójában elfajzott sorozatgyilkos, foglalkozására nézve bérgyilkos, aki mellesleg a nemi erőszakban találja meg a legnagyobb gyönyörét.
   Először nem értettem, miért választottak egy ilyen fiút erre a szerepre, de aztán kisvártatva kiderült. Hát, nekem tátva maradt a szám és fennakadtak a szemeim. Eskü, arra nem számítottam, hogy milyen trükkel fogja az eredeti gyilkossági megbízást teljesíteni!
   A macska-egér játék ötletesen van kitalálva és Sunny hiába vidéki fiú, valójában ösztönös tehetsége van, vagy inkább nagyon intelligens, mert fifikában nála sincs hiány, és a kapcsolati hálóját is maga felé tudja hajlítgatni.
   A film vége felé pedig Raninak bele kell mennie egy olyan egyoldalú médiaharcba, ahol azt kell bizonygatnia, amit sajnos sem Indiában, sem szinte sehol máshol a világon még nem sikerült megvalósítani, hogy a férfiak semmivel sem különbek a nőknél.
   Az utolsó jelenet egyszerre felemelő és elborzasztó, a düh és a fájdalom elfojtott haragja miatt a katarzis nehezen átérezhető a férfiak számára. Ezt igazán csak a nők tudják megérteni.
   A film valójában két ember játékán múlik, de azon nagyon. Rani Mukerji egyedül nem lett volna képes sikerre vinni a filmet, ha nincs ellenfelének akkora kisugárzása, de a mindössze 25 éves Vishal Jethwa könnyedén veszi az akadályt, korához képest 4 évet letagadva zseniálisan hozza azt a figurát, akitől azonnal elborzadunk, mégsem tudjuk levenni a szemünket róla. És reménykedem benne, hogy kap még esélyt, nem tűnik el a süllyesztőben, mert ahogy elnéztem Tahir Raj Bhasinnak még eddig nem sikerült a Mardaani óta maradandót alkotnia (a Force 2-t sürgősen felejtsük el).

   Válasz

3. jóóóóóó film 1 és málsodik…tecik

   Válasz