Somaraju (Prakash Raj) Visakhapatnam prominens üzletembere, aki nagyon szereti egyetlen lányát Mahalaxmit (Gowei Munjal). Bunny (Allu Arjun) ugyanarra az egyetemre felvételizik, ahova Mahalaxmi is, és már az első napon lenyűgözi a lány. Lassacskán meghódítja, és bár kezdetben ellenáll, végül Somaraju is beleegyezik a házasságba. Bunny egy feltételt szab, Somaraju teljes vagyonát át kell, hogy adja Bunnynak. Mint kiderül, erre nagyon nyomós oka van.
[embedyt] http://www.youtube.com/watch?v=yo4uoULBUi0[/embedyt]
megnézem lentebb
- Rendezte: V. V. Vinayak
- Írta: V. V. Vinayak
- Szereplők: Allu Arjun, Gowri Munjal, Prakash Raj, Sarath Kumar, Mukesh Rishi, Raghu Babu, Sharat Saxena, M.S. Narayana
LETÖLTÖM
MEGNÉZEM
FILMZENEI ALBUM
Picit már elszoktam a kétezres évek telugu „gyöngyszemeitől”, limonádé a tizedik hatványon, felejthető sztorival, tingli-tangli zenével és heves táncmozdulatokkal. Néha persze erre is szükség van és annak idején biztos volt is létjogosultsága, de a filmek nagy része egy kaptafára szakmányban készült és ez a futószalag tempó annyira azért nem jön be nekem. Megértem, hogy Allu még túl fiatal volt ahhoz, hogy simán kihajítson egy értékelhetetlen forgatókönyvet, gondolom nem nagyon válogathatott. Nincs is ezzel semmi baj, legalább látni a fejlődést, hogy honnan indult és hova jutott. Sajnos a női főhős annyira sótlan és karakternélküli volt, hogy meg is látszik a teljes munkásságán, összesen 8 filmben szerepelt ami nagyon sovány adag az indiai filmiparban. Komolyan fájt nézni, hogy a jelenetek többségében normális reakciót sem volt képes kicsikarni a mimikájából, mindössze egyetlen arckifejezést láttam tőle, ezzel az erővel egy bábut is odatehettek volna, mert az, hogy szép az nem elég (ráadásul az én szememben tizenkettő egy tucat, csak valószínűleg a nyugatias kinézete miatt próbálkoztak nála a főszereppel). Allu sem volt igazán a topon, néha mereven mozgott a karakterben, de már bontogatta szárnyait, néhány rá nagyon jellemző mozdulatsor már most felfedezhető. A film hossza szerencsére nem vészes, kibírható.
Prakash Raj és Sharat Saxena persze mindenkinél jobban játszanak, azért sokat számít a rutin, a mellékszereplők többsége elviszi a hátán a filmet, kár, hogy a sztori és a kivitelezés (no meg persze a képminőség is) erősen lerontja az összhatást. Nem azt mondom, hogy Ülj le, fiam, egyes! de lehetett volna még mit csiszolni rajta.
A szemműtétes jelenetnél azért meglehetősen ideges lettem, mert ezek szerint teljesen hülyének nézik az embert, hogy ezt így ilyenformán kivitelezték. Ez nem egy sci-fi, könyörgöm!
A sztori a felénél kezd érdekes lenni amikor megismerjük Bunny életének kezdetét, mikor még pólyás volt, miféle dolgok estek meg vele és családjával. És ahogy a felnőtt Bunny is megtudja magáról az igazságot kezd a sztori egyre csavarosabb lenni, ahogy az okos főiskolás fiú mindenkit az orránál fogva vezet. Ez a része tetszett. A dalok és a táncok a legkevésbé sem.