Karthik (Ram Charan) neves kaszkadőr, akit az idealista álmodozó, Riya Bharadwaj (Rakul Preet Singh) összetéveszt egy rendőrrel, és a segítségét kéri. Karthik azon veszi észre magát, hogy a saját munkáján kívül, még a rendőrségét is neki kell elvégeznie.
Alternatív magyar cím: Bruce Lee – A harcos
[embedyt] http://www.youtube.com/watch?v=gr3lFtOqkuc[/embedyt]
megnézem lentebb
- Rendezte: Sreenu Vaitla
- Írta: Sreenu Vaitla, Kona Venkat, Gopimohan
- Szereplők: Ram Charan, Rakul Preet Singh, Kriti Kharbanda, Arun Vijay, Brahmanandam, Mukesh Rishi, Tanikella Bharani, Posani Krishna Murali, Ali, Rao Ramesh, Ravi Prakash, Sayaji Shinde, Vennela Kishore
LETÖLTÖM
MEGNÉZEM
FILMZENEI ALBUM
Hol van E-BATTA? Hiányoznak a kritikái.:)Egyébként a film jó.
Gyógyír volt a lelkemnek a rettenetes csalódást okozó Vinaya Vidheya Rama (2019) után megnézni ezt a filmet. Úgy döntöttem, mégsem szeretek ki Ram Charanból. Pedig komolyan tartottam tőle, mert az alaptörténet meglehetősen hasonlított a 2013-as hindi Phata Poster Nikhla Hero sztorijára, itt is zsarunak nézik a főhőst, mert egyenruhában van és közbeavatkozott. De mindössze ennyi, ha el is lopták az alapötletet Sreenu Vaitla annyira kicsavarta az egészet, hogy nehéz lenne ráismerni. Élveztem, hogy a jelenetek konstans összefüggésben vannak egymással, mindenkinek mindenhol megvolt a maga szerepe, ráadásul a film közepén bedobtak két bombát, az egyik olyan cliffhanger volt, hogy percekig megbűvölve bámultam, mert már elég sok filmet láttam ahhoz, hogy kiszámíthatóak legyen számomra a karakterek, de ezúttal nagyon nem számítottam arra, ami történt. A másik bomba pár perccel később következett be, ha hosszabb idő telik el, valószínűleg nagyobbat üt, de ez sem volt igazán kiszámítható. A humorfaktor nem volt erőltetett, a double role szerepek pedig kifejezetten viccesre sikeredtek, ráadásul Ram Charan a végén már szabályosan lubickolt a kettős szerepben, élvezet volt nézni ahogy félpercenként karaktert váltott. Picit sokallottam a dalokat, egy-kettővel lehetett volna kevesebb, legalábbis volt ami szerintem megakasztotta a film ritmusát, de ez legyen a rendező baja. Nem voltak olyan siralmasak a zenék, bár S. Thaman munkásságát annyira nem ismerem, de jó volt látni, hogy ha elég tüzes talpalávalót rittyent össze, akkor Ram Charannak sem esik nehezére úgy igazán táncra perdülni. A legvégén pedig megjelent személyesen a Megasztár is, maga Chiranjeevi, aki saját magát alakította (nem mellesleg a valóságban Ram Charan apja) és jó volt látni, hogy milyen lesz majd idősebb korára Ram Charan, mert a hasonlóságot le sem tagadhatják – amire viccesen rá is játszottak egy-két jelenetben. A húgát alakító színésznő pedig elképesztően hasonlít a fiatal Dia Mirzára. Tetszettek a csavarok, a konspirációk a filmben, egyik sem volt öncélú és szerencsére nem bonyolították annyira a cselekményt, hogy követhetetlenek legyenek a szálak, bár szegény hősnő (Rakul Preet Singh) még a zárójelenetben sem tudta, hogy a vőlegénye most kaszkadőr vagy titkosrendőr?