Menakshi álomvilágban él, de ki akar törni a hétköznapokból, még akkor is, ha az csak egy apró lépés. A családja ugyanis minden, csak nem normális. A helyi főiskolán kap könyvtárosi állást, és új munka helyén megbabonázza egy illat. Első pillantásra beleszeret Suryába, mindenhová követi, mindenkinél kérdezősködik róla. Kiderül, hogy a fiú igen tehetséges festő, ám az a hír járja, hogy alkoholista és drogozik is.
Alternatív magyar cím: Úristen!
[embedyt] http://www.youtube.com/watch?v=VfvwTtJO1pY[/embedyt]
megnézem lentebb
-
Rendezte: Sachin Kundalkar
-
Írta: Sachin Kundalkar
-
Szereplők: Rani Mukerji, Prithviraj Sukumaran, Nirmiti Sawant, Subodh Bhave, Jyoti Subhash, Satish Alekar, Anita Date, Amey Wagh, Kishori Balal, Pakoda Pandi, Shubhangi Damle, Umesh Kulkarni, Suraj Satav, Prashant Tapaswi, Dinesh Mapari
LETÖLTÖM
MEGNÉZEM
FILMZENEI ALBUM
Kellett már ez, ebben a tömény maszalá-rengetegben, a sok csípős csili, a curry, a chutney és garam masala után kellett már ez a hideg zuhany! Mert leginkább azt jelenti. Hál’istennek, hogy Bollywood is szokott a fősodortól eltérő filmeket készíteni, mert azért ez is kell. Én amúgy is vevő vagyok az ilyesmire. Ha kicsit (vagy akár nagyon) abszurd, annak én csak örülök.
Szeretem a kísérleti filmeket, még akkor is, ha néha elmennek olyan irányba, ami már nem tud felcsigázni (mint például Menakshi öccsének és Menakshi kolléganőjének debil egymásra-találása).
Ennek ellenére az alapmotívum teljesen megfogott. Menakshi álomvilágban él, de ki akar törni a hétköznapokból, még akkor is, ha az csak egy apró lépés (munkát keres és talál a helyi művészeti főiskolán). A családja ugyanis minden, csak nem normális. De mondjuk szerethető figurák. És nagyon viccesek. Én szinte fetrengtem a röhögéstől némelyik jeleneten, pl. amikor a nagyi elektromos tolószékét utána kötik a taxinak, hogy ő is mehessen vőlegénynézőbe. Vagy amikor cseng a telefon, és a fater egyre kétségbeesettebben próbálja kitalálni, hogy melyik cseng az asztalán lévő huszonvalahány bakelit készülék közül. Ilyen apró jelenetekkel tele van a film, már ezért érdemes megnézni. Hogy hangosan felröhöghess (ha egyedül vagy, és nem zavarsz vele senkit).
Pritviraj tamil filmszínészként érkezik ebbe a filmbe, ez a hindi debütálása (bár én az Aurangzebben előbb láttam, amúgy a teljes neve Prithviraj Sukumaran), és nagyon is meggyőző alakítást nyújt.
A film a vonzalomról szól. Miért vonzódsz az egyik emberhez, és miért nem a másikhoz? Pusztán a feromonok döntik el? (Merthogy Menakshi az illatától alél el, amikor először találkozik Suryával.) De szerintem ennél azért többről van szó. Az elrendezett házasság csak kérdéseket vet fel, válaszokat nem ad, és ez a film is ez ellen van, még ha a vőlegény szimpatikus is. Ez egy házassághoz nem elég. Menakshi elég hamar rájön, hogy semmi közös nincs bennük, de nem mer lépni Surya felé sem, mert bele van kódolva az indiai nő szemérmessége. Az egész film arról szól, hogyan próbálja ezt leküzdeni, és átlépni a saját árnyékát. Aztán persze a film vége egy bizarr kettős eljegyzésbe torkollik, ahol megint jól lehet szórakozni embertársaink őrültségein.
Csak az nézze meg, akinek nincs ellenére a hagyományostól eltérő cselekményszövés, a bizarr színészvezetés, és a kísérletező kedvű filmszemlélet.
Rani kedvéért bármit megnézek. Nos, az biztos, hogy aki ezt a látványvilágot kitalálta az beszedett valamit 😁 Olyan képlékeny és szürreális, mint az Aliz Csodaországban. Vártam, hogy mikor ébred fel a lány és honnan folytatódik a történet… Viszont nem nyomasztó, hanem derűs, kifigurázza a karaktereket, amitől nagyon vicces lesz, és a végén megszólal a főhős és jól végződik minden. Nagyon tetszett. A táncokat biztos megnézem még egy párszor. Köszönöm