Gautham (Mahesh Babu) nemzetközileg is jegyzett rocksztár, aki Hyderabadban él. Évek óta az hajtja előre, hogy megtalálja azt a három férfit, akik megölték a szüleit, amikor ő még kisfiú volt. Az egyik merénylőt a koncertje kellős közepén kapja el, és meg is öli. Majd azonnal feladja magát a rendőrségen, ahol további két gyilkosságot vall be. Hatalmas médiahisztéria keletkezik az ügyből, mindaddig, amíg a feltörekvő újságíró, Sameera (Kriti Sanon), be nem bizonyítja, hogy a gyilkosságok csak Gautham képzeletében léteznek. A rocksztár ugyanis gyerekkora óta egy ritka mentális betegségben szenved, agya nem képes különbséget tenni képzelet és valóság között. És innentől kezdve már a nézőnek is fel van adva a lecke, amit lát, az fikció, vagy tényleg megtörténik?
Alternatív magyar cím: Egy, azaz Egyetlen
[embedyt] http://www.youtube.com/watch?v=NKTUbFsN8WA[/embedyt]
megnézem lentebb
-
Rendezte: Sukumar
-
Írta: Jeremy Zimmermann, Sukumar
-
Szereplők: Mahesh Babu, Kriti Sanon, Nasser, Pradeep Singh Rawat, Anu Hassan, Kelly Dorji, Sayaji Shinde, Krishna Murali Posani, Srinivasa Reddy, Ravi Verma, Anand, Supreeth Reddy, Gautham Ghattamaneni, Hayley Joanne Bacon
LETÖLTÖM
MEGNÉZEM
FILMZENEI ALBUM
Külön köszönet a BD-Rip levadászásához, a film ugyanis nagyon nehezen jelent meg DVD-n, pedig Mahesh legsikeresebb filmje, egy éve mutatták be, és az imdb-n jelenleg már 8,9 %-on áll, csaknem 30ezer szavazat után!
Írtam, hogy nem írok kritikát, csak ha már megcsináltam a feliratot. Nos, az elég régen készen van, én meg kicsit elfeledkeztem a filmről, persze nem azért, mert rossz lenne, hanem, mert tele van a fejem mindenféle mással. Pedig a film megér egy misét, meg egy hosszabb szösszenetet is, mint amit fentebb összecsaptam.
Mahesh egyértelműen beérett, illetve már nem találok jelzőket rá. Az eddigi munkái se piskóták, de ez a film teljesen más, mint amit eddig mutatott. Először is szakított közismerten prűd hozzáállásával (persze voltak már csókjelenetei, de nem vitte túlzásba), és ő is beállt a sorba, követi a telugu sztárok hagyományait, és testépítésbe fogott (Ram Charan, Allu Arjun, NTR. Rao Jr. stb.). Amúgy is kisfiús arcát lassan maga mögött hagyja, bár valószínűleg ő is azok közé fog tartozni, akik érdekesen öregednek meg, egyelőre nem látszik rajta a kor, és még mindig huszonévesnek néz ki, pedig idén betölti a 40-et. Az izomtrikó viszont egyértelműen jól áll neki, a film alatt látott ál-tetkó is mutatós, és az egyetlen (fél)meztelen jelenet miatt sem kell szégyenkeznie.
Kriti Sanon 2014-ben dupla debütáláson van túl, először Mahesh mellett mutatta meg magát, majd egy másik újonccal, Tiger Shroff-fal hindi nyelvterületen is bemutatkozott, a Heropantiban. Dacára annak, hogy a leányzó famíliájában nagyítóval sem találni filmes, vagy színész-családtagot (édesanyja pl. egyetemi professzor), könnyedén vette az akadályt, és nagyon meggyőző alakítást nyújtott. Mahesh mellett teljesen egyenrangú félként játszott, és biztos vagyok benne, hogy egy új bollywoodi filmcsillag születésének lehettünk tanúi.
A film további szereplői közül még Nasser lehet sokaknak ismerős, a sztori miatt viszont inkább nem említeném meg a szerepét, mert az durva spoiler lenne.
Viszont a Mahesh londoni sofőrjét alakító Posani Krishna Murali erős kontrasztot nyújtott a páros mellett, Gulab Singhként egyszerre volt vicces és elgondolkodtató.
A film sztoriját nem írnám le, mert thriller, és pszicho-thriller, ott pedig nem illik elárulni semmit. Legyen elég annyi, hogy Mahesh nemcsak egy sikeres indiai rocksztárt alakít, hanem még identitászavarral is meg van verve, az agya nem úgy működik, mint más, normális embereké.
Az, hogy beérett, nálam inkább szófordulat, hiszen már régen elérte azt a státuszt, amit az apja is (Superstar Khrisna), és ebben a filmben első szerepében bemutatkozott fia is, Gautham Krishna Ghattamaneni (Mahesh családi neve Ghattamaneni, de ezzel a vezetéknévvel elég nehéz lenne karriert csinálni), a kiskölök le sem tagadhatná apját, kiköpött mása, Mahesh gyerekkori szerepeibe belepillantva, meg mintha kettős látása lenne az embernek. Elgondolkodtam azon is, hogy talán nem véletlen a főhős neve is, Gautham. Hm. És persze a kissrác ki mást alakítana, mint a gyerek Gauthamot, akit olyan trauma ér, amely egész felnőtt korát beárnyékolja. Jól játszott a gyerek, a családi hagyománynak természetesen lesz folytatása. (hiszen anyu-apu filmszínészek, ugye).
A zene istenkirály, a rock-szám alatt megboldogult fiatalkorom jutott eszembe, amikor meg voltam győződve arról, hogy a Guns ‘n Roses Use for Illusion LP-je Isten legnagyszerűbb ajándéka az emberiségnek. (néha ma is így gondolom) És persze nemcsak rock, és hindi zene, de angol gyerekdal is van a filmben, sőt, nagyon fontos szerepe is van, a műfaji keveredés tehát egészen sajátos.
Írtam Mahesh trikójáról, meg kell említenem még a többi jelmezt is, mert Kriti ruhái például nagyon tetszettek, a lány magas, karcsú alakjához ideális válogatásokat szedtek össze, és mindig az alkalomhoz. A legjobban a goai öltözékei jöttek be.
A díszlettervező előtt pedig megemelem a kalapom, mert két helyszín láttán elfogott a sárga irigység, az egyik Rocksztár Gautham hyderabadi háza belsőépítészete (egy-az-egyben elfogadnám, úgy, ahogy van), a másik pedig a goai yacht, ezen lehet aztán jól ejtőzni, na!
Az akciójelenetek se maradjanak ki a sorból, van egy-kettő olyan, ami feladja a leckét még a bollywoodi fenegyerekeknek is, a London kellős közepén zajló tetős üldözésről pl. a Yamakasi ugrott be hirtelen. Mahesh pedig még inkább odatesz verekedésben, egészen új figurákat mutat be, persze az nehezen jött át nekem a filmből, hogy egy árva rocksztár mitől tud ilyen keményeket ütni… De ez volt az egyetlen kérdés, ami felmerült bennem… Ez is csak egy pillanatra
A kedvenceim között tartom, több okból is.