A film elején mindenki gratulál Inder Lal Parihaarnak (Harshwardhan Rane) a sikeres ügyvédnek legújabb megnyert ügye miatt. Mikor hazamegy, első útja a kertben álló nagy fa, melybe egy dátum és egy név van faragva. Ezután a film visszatekint Inder múltjára.
Saraswati ‘Saru’ Parthsarthy (Mawra Hocane) teljesen jellegtelen kinézetű könyvtáros, akitől minden férjjelölt távol marad, főleg, mert húga, Kaveri gyönyörű. A legújabb elutasítás után Saru úgy dönt, teljesen átalakítja magát, ehhez segítséget kér a frissen szabadult tetovált, titokzatos szomszéd fiútól, akinek az aktuális barátnője neves stylist. A fiú neve Inder.
Alternatív magyar cím: Rád esküszöm
[embedyt] http://www.youtube.com/watch?v=1IpBoMWRjm8[/embedyt]
megnézem lentebb
-
Rendezte: Radhika Rao, Vinay Sapru
-
Írta: Radhika Rao, Vinay Sapru
-
Szereplők: Harshvardhan Rane, Mawra Hocane, Murli Sharma
LETÖLTÖM
MEGNÉZEM
FILMZENEI ALBUM
Baráti társaságom információi alapján már jó előre felkészültem, mielőtt elindítottam volna a filmet, magam mellé raktam egy nagy adag papírzsebkendőt, de erre azért én sem számítottam. Nemcsak a papírzsebkendőből fogytam ki, de a konyhai papírtörlőből és szalvétából is. Persze ehhez az is kellett, hogy egymás után négyszer (!) néztem meg a filmet, mindannyiszor jó sokat bőgve. Nem kell arra gondolni, hogy ez valami mazochista önsanyargatás lenne, egyszerűen annyira magával ragadott a történet és a szereplők, hogy folyvást késztetést éreztem arra, hogy elölről újranézzem. Pedig a szereplők ún. noname-színészek, számomra semmit sem mondtak a nevek, Harshvardhan Rane idáig a telugu filmiparban tevékenykedett, jórészt olyan filmekben szerepelve, amelyeket nem említ meg még a telugu média sem, magyar felirat természetesen egyikhez sem készült. Mawra Hocane még ennél is messzebbről indult, pakisztáni modell és médiaszemélyiség, vele még film sem nagyon készült, úgyhogy mindketten ebben a filmben debütáltak bollywoodi viszonylatban. Ami olyan volt, mintha egy új csillagot fedeztem volna fel. El sem tudom képzelni mással a karakterüket, annyira ők, annyira benne éltek a szerepben, hogy hirtelen nem is tudom, milyen lesz majd egy másik filmben viszontlátni őket. Egyedül a zeneszerzőről tudtam valamit, Himesh Reshammiya már idáig is csodás műveket komponált, de amit ebben a filmben alkotott, azt egyszerűen képtelen vagyok kirázni a fülemből. A sztori végtelenül egyszerű, a rosszfiú Inder (akit már kinézete is rosszfiúságra predesztinál, kezdve az agyontetovált felsőtestével és a szakadt ruházatával, folytatva a folyamatos italozásával) és a teljesen szürke kisegér könyvtáros lány, Saraswati véletlenül félreérthető helyzetben találják magukat, mire apuci kitagadja leányát, és egyedül a fiú segítségére támaszkodva ebben a helyzetben, egy nagyon különös barátság veszi kezdetét, amelyből túl későn lesz szerelem. Ebből a végtelenül egyszerű történetből simán lehetett volna valami semmitmondó romantikus bugyutaságot csinálni, de ezt a hibát nem követte el sem a forgatókönyv írója, sem a film rendezője. Óvatosan adagolják az információkat, hogy kellőképpen beleélhessük magunkat a lány csapdahelyzetébe, mígnem a film végén kiderül, hogy inkább a fiú szemszögéből kellett volna végig figyelnünk (emiatt néztem újra először). Ráadásul a megírt dialógok kicsit sem papírízűek, nagyon is valóságosak, és nemcsak a helyzet, amibe sodródnak, hanem a szürke hétköznapi valóság is sokat segít azon, hogy teljesen a magunkénak érezzük a sorsukat. Néhány mondat annyira ütősre sikeredett (főleg a film legvégén), hogy úgy éreztem ez a Love Story parafrázisa, és nem is tévedtem. A wikipédia szerint ugyanis a film annak egy újraértelmezése. A mellékszereplők közül kiemelném az apát alakító Manish Choudharyt (aki a Mohenjo Daroban is a főhősnő apját alakította), ennyire ellentmondásos figurát már régen láttam, a film egésze alatt nagyon utáltam, aztán rettentően megsajnáltam, a másik igazán jó alakítás, aki kicsit oldotta is a tragikus végkifejlet felé folyó történetet, az Murli Sharma a rendőrtiszt szerepében. És vendégszerepben Vijay Raaz, mint Mustakeen Bhai a stylist, hát, az egyetlen mókás affér, ami tényleg annyira jól sikerült, hogy megnevettetett. Jól elraktároztam a filmet, mert egyike lesz a sokszor nézős, és meglehetősen ritka kincseimnek.
Varázslatos….