Sandokan – A maláj tigris (1976)

Sandokan egy képzeletbeli maláj kalóz a késői tizenkilencedik századból. A szerelme az angol Lady Marianna Guillonk. Sandokan hercegnek született, de miután az angolok megfosztják vagyonától, kalóz lesz. Sandokan Mompracem (helyenként Momprachem) uralkodója (a sziget létező terület, Kumaran néven Malájzia része), addig amíg az angolok el nem foglalják a szigetet. Legádázabb ellensége James Brooke, az angol származású „fehér rádzsa”. Kalandjai során az álruhák és a cselek nagymestere, vértestvére és jó barátja Yanez de Gomera segíti.

Sandokan-sorozat:

Sandokan – A maláj tigris (1976)

La Tigre e Ancora Viva: Sandokan alla Riscossa – A tigris még él: Sandokan, a felkelő (1977)

Il ritorno di Sandokan – Sandokan visszatér (1996)

megnézem lentebb

IMDB

  • Rendezte: Sergio Sollima

  • Írta: Emilio Salgari, Alberto Silvestri, Antonia Lucatelli, Giuseppe Mangione, Manlio Scarpelli, Sergio Sollima

  • Szereplők: Kabir Bedi, Philippe Leroy, Adolfo Celi, Mohammed Azad, Carole André, Andrea Giordana, Shamsi, Malik Selamat, Hans Caninenberg, Milla Sannoner, Renzo Giovampietro, Judy Rosly, Iwao Yoshioka, Franco Fantasia, Peter Godfrey Beaumont

2 comments on “Sandokan – A maláj tigris (1976)

  1. Kiskoromban teljesen odáig voltam, meg vissza ezért a pasiért. Kabir Bedi egy névtelen indiai színészből lett világsztár a sorozat hatására, ha jól emlékszem a hetvenes évek végén nem nagyon volt olyan ország, amelyik ne vette volna meg, és tűzte volna műsorára ezt a mini-sorozatot. Most újranézve, továbbra is úgy gondolom, hogy az akkori férfiideáltól kicsit eltérő, rettentően macsó kinézet ma is ütős, és tényleg elolvadnak tőle a női nézők, de amit kislányként nem fogtam fel, azt ma vén fejjel már biztosan tudom, a pasi nem tud játszani. A Sandokanban persze nem is nagyon kellett, túl sok arcmimikát, vagy színészi játékot nem követelt tőle a szerep, de azért így is eléggé nyilvánvaló, hogy pusztán a kinézete alapján kapták fel, és rajongtak érte mindenütt. Amúgy a sorozatot végignézve az egyetlen Philippe Leroy-on kívül szinte senki se nevezhető ötcsillagos színésznek, a legtöbben viaszbábúként mozogtak a kamera előtt, vagy Carole André esetében pontosabb lenne a viaszbaba megnevezés. Az egész azért nem volt annyira nyilvánvaló, mert az egzotikus helyszínek sokban kárpótolnak, bár erősen rontja az összhatást a kissé amatőr akciójelenetek kidolgozása. Nosztalgiából ötös, minden más felejthető.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük