Hindi eredeti cím: Dabba
Ila konzervatív háziasszonyként éli az életét férjével és kislányával. Házasságuk kihűlőben, férje eltávolodott tőle. Szomszédasszonyával tervet készítenek a férfi visszahódítására. Ila egy csipet varázslat, egy különleges fűszer segítségével szédítő ebédet készít. Ám a várt eredmény elmarad, mivel a ételhordó rossz címre érkezik. Egy megkeseredett, magányos, nyugdíj előtt álló hivatalnok, Saajan asztalán landol a gondosan elkészített ebéd, aki döbbenten ugyan, de elfogyasztja. Ila, amikor rájön a hibára, üzenetet küld az ételhordóban, majd hamarosan valódi levelezésbe bonyolódnak az ismeretlennel. Egy apró tévedésnek hála, a hatalmas nagyvárosban két boldogtalan, elmagányosodott ember szép lassan barátra talál. A figyelem és a törődés új reményt, a változtatás lehetőségét hozza mindkettejük életébe.
[embedyt] http://www.youtube.com/watch?v=xwYN-XS92yY[/embedyt]
megnézem lentebb
-
Rendezte: Ritesh Batra
-
Írta: Ritesh Batra, Vasan Bala
-
Szereplők: Irrfan Khan, Nimrat Kaur, Nawazuddin Siddiqui, Lillete Dubey, Nakul Vaid, Bharati Achrekar, Yashvi Puneet Nagar, Denzil Smith, Shruti Bapna, Nasir Khan, Lokesh Raj, Sadashiv Kondaji Pokarkar, Aarti Rathod, Krishna Bai, Raj Rishi More
LETÖLTÖM
MEGNÉZEM
KEDVCSINÁLÓ
Köszönöm a lehetőséget, hogy megnézhettem ezt a filmet!
Nagyon jó történet.
A főszereplők közötti éthordós levelezés abszolút egyedi megoldás a kapcsolattartásra, mely utat engedett a gondolatok, érzések szabad áramlására mindenféle tét nélkül. Ugyanúgy vártam a választ mint a szereplők, végig izgalomban tartott, hogy hova fejlődik a kapcsolatuk, ahogy mindkettőjük élete megváltozik, korábbi kötöttségeikből felszabadulnak. Úgy hatnak egymásra, hogy soha nem hallották egymás hangját, nem ültek le egymással szemben beszélgetni, így a romantikus szál plátói dimenziókban marad, ezzel is erősítve a drámai vonalat. A maga nemében elgondolkodtató, szép film, fokozatosan építkezik, és igazából csak a végén érzi úgy az ember, hogy ez a szereplő akár én is lehetnék, sőt egy kicsit én is vagyok… ennyire tud ez a film hatást gyakorolni a nézőre.
Bár, hogy találkoztak-e, azt nyitva hagyja a film, hiszen nem derült ki, hogy időben odaért-e Fernandes (Irrfan Khan), Ila (Nimrat Kaur) lakására, mindenesetre az ételhordók készségesen kalauzolták őt, és az asszony akkor még nem indult el, csak várt. De még ha el is kerülték volna egymást (ahogy az a filmben előfordult már), akkor sincs veszve semmi, hiszen ők „válasz” egymás kérdéseire. Mert mindketten olyan erőt adtak a másiknak, hogy ki tudtak lépni a saját életüknek ördögi köréből, pusztán a leírt szavak erejével.
A két főszereplőn kívül én megemlíteném még Nawazuddin Siddiqui és Lillete Dubey játékát. Előbbit azért, mert valamilyen szinten ő is hatott Fernandes életére, és bár az elején tenyérbemászó modora volt, később rájöttem, hogy saját elfojtott szorongásait kompenzálja. Amint Fernandes barátságosabb lett, máris egészen másként viselkedett. Ila anyjának szerepe pedig pusztán egy monológra szorítkozik, Lillete Dubey viszont az egyik legkeresettebb karakterszínész, és az a monológ betöltötte a filmet. Ila arcán a kétségbeesés elmondott mindent, amit én is éreztem a monológ alatt. A reménytelen, sivár életet, ami rá vár, ha mindent hagy a régiben.
Ez egy fesztiválfilm, és szerintem még fog nyerni jó néhány díjat. Legalábbis remélem.