Samrat Prithviraj (2022)

1192-ben Prithviraj Chauhan volt Delhi utolsó hindu uralkodója a mogul birodalom hódítása előtt. A királyról rengeteg romantikus legenda kering, például, hogy harmadik feleségét, Sanyogitát, Kannauj hercegnőjét úgy rabolta magának és szerelmük a középkori indiai románcok egyik legnépszerűbbike. A film azonban nemcsak kettőjükről szól, hanem Prithviraj harcáról is a muszlim hódítás ellen.

Alternatív magyar cím: Prithviraj király 

[embedyt] http://www.youtube.com/watch?v=33-CQdPHyjw[/embedyt]

megnézem lentebb

IMDB

  • Rendezte: Chandraprakash Dwivedi
  • Írta: Chandraprakash Dwivedi, Chand Bardai 
  • Szereplők: Akshay Kumar, Sanjay Dutt, Sonu Sood, Manushi Chhillar, Manav Vij, Ashutosh Rana, Sakshi Tanwar, Lalit Tiwari, Govind Pandey, Manoj Joshi

2 comments on “Samrat Prithviraj (2022)

  1. Nem jó éve ez Akshaynak. Egyik filmje nagyobb bukás, mint a másik. Volt már ilyen időszaka, a 90-es évek végén sorozatban gyártotta a bűnrossz filmeket, nem is értem, hogy kaphatott mégis újra és újra bizalmat. Aztán jött a Hera Pheri, ami a pályája legnagyobb sikere lett, kirántotta őt a gödörből és a csillagok közé repítette. Azóta a megállás nélkül forgat, kisebb nagyobb sikerekkel. Csak a covid állította le. Csodaszámba ment, hogy 2020-ban csak egy filmet forgatott. Az idén már a negyedik filmje jött ki, és még lesz egy. A kritikusai szerint a mennyiség alaposan a minőség rovására ment. És sajnos igazuk van. Pedig a Samrat Prithviraj egészen nézhető lenne, csak hát ott van Bala a Housefull 4-ből, akit ugyanilyen külsővel forgatott, és az igencsak komikus szerep volt. Bala külsejével India nagy királya nagyon nem nyerte el a mozinézők tetszését. Én is felnevettem, amikor megláttam. Történelmi film lévén sok spoilerbe nem fogok beleszaladni, természetesen egy nemes szívű, harcos rádzsput királyról van szó, aki természetesen a gonosz mogulok (muszlimok) ellen kell, hogy felvegye a harcot, és természetesen feláldozza magát. Ez sem nagy titok, úgy kezdődik a film, hogy nyílvesszők állnak ki a testéből. Aztán a kötelező visszaemlékezés, ami most nagy divat. Mostanában amúgy nagyon mennek az indiai moziban a mogulok elleni harcok. Látok ebben némi párhuzamot a mostani politikai vezetés erősen hindi nacionalista irányával. Nehezményezik is a muszlimok, volt bojkott is a film ellen emiatt. Meg más miatt is.
    Igen, a sati. A legocsmányabb, legundorítóbb úgynevezett hagyomány, a leggyalázatosabb, legérzéketlenebb eljárás a nőkkel szemben , ami szerint az elhunyt férj máglyáján el kell égnie elevenen az özvegyének is. Az utóbbi időben sokasodnak a filmekben, az ilyen történések. Ez is a mostani politikai kurzusból eredhet, hogy tisztelni valónak kezdik láttatni a máglyahalált, nemes, vallási hagyománynak. És újabban a filmekben a nők követelik ki maguknak. A Tanhajiban egyenesen kikéri magának az özvegy, hogy elrabolták őt a férje máglyája mellől, és nem tudott vele elégni. Komolyan az lesz ennek a vége, hogy egy-két fanatikus idióta újra kezdi ezt a szokást. A nőszervezetek már tiltakoznak a pozitív megjelenítés ellen. Ráadásul ebben a filmben kettő is van. Mert a satinak van egy magasabb rendű változata is, amelyet a királynők művelnek, és jauharnak hívják. A vesztésre álló ostromlott vár asszonyai követik el csoportosan, mindannyian beleugranak a nagy tűzbe, hogy ne tudják őket a győztes mogulok megerőszakolni. Az utolsó szolgálólányig mindenki. Miközben a férj a csatamezőn még esetleg él, de azt hiszem egy jauhar után nem illik élve hazamenni. Ezt már egyszer végig nézhettük Deepikával a Padmavaatban, ami gyakorlatilag erről szól. El kell ismerni, Bhansali nagyon hatásosan rendezte meg a nagyjelenetet, de azt sem nézném meg újra. Ebben a filmben kissé lemásolták azt, de így is nagyot üt. Persze itt előbb énekel, meg táncol az öngyilkos nősereg Manushi Chhillar vezetésével, de ez a dal legalább elég jó.
    Manushit ízekre szedték a kommentekben, nem nyerte el a nézők tetszését, szerintem pedig jól állt neki a szerep. Nekem a film legjobb, legnézhetőbb részei a szerelmespár közös jelenetei voltak. Az még így 60 év felé is nagyon megy Akshaynak. A többi szereplőre már nem is emlékszem.
    Aki szereti a történelminek látszó kosztümös háborús filmeket, (és nem látta a Housefull 4-et), annak tetszeni fog a film. Van benne minden, ami ehhez kell, ultimátumok, csatajelenetek, szemtől szembe harcok, börtönjelenet, párbaj, minden. A történelmi hűség pedig nem olyan fontos. Utánanéztem, nem egészen úgy történt minden. A házasság például jóval hosszabban tartott, több gyerek született belőle. És arra sem mernek megesküdni a történészek, hogy az utolsó jelenet pontosan így történhetett. De hát az egri vár ostroma sem biztos, hogy úgy zajlott, mégis imádtam azt a filmet.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük