Highway – Az úton (2014)

A történet Veera Tripathi esküvőjét megelőző éjszakán kezdődik, amikor egy autópályán levő benzinkútnál megállva útszéli banditák elrabolják a lányt. Amikor kiderül, hogy Veera édesapja gazdag üzletember, akinek kapcsolatai vannak kormánykörökben is, pánik tör ki a banda tagjai között. Vezetőjük, Mahabir Bhati azonban eltökélt abban, hogy véghezvigyék eredeti tervüket és addig nem engedik el a lányt, amíg meg nem kapták érte a váltságdíjat. Hogy a rendőrség figyelmét elkerüljék, városról városra utaznak. Ezen az úton azonban minden megváltozik és így történik, hogy Veera a fogságban találja meg azt az igazi szabadságot, amit az otthonában sosem lelt meg. A lány szép lassan megnyílik Mahabirnak, és végül a durva, zárkózott férfi is igazi kapcsolatot alakít ki a lánnyal. Mindketten azt kívánják, bárcsak sose érne véget az út. De mennyi ideig élhet az ember az úton?

[embedyt] http://www.youtube.com/watch?v=LSrDD52bx4A[/embedyt]

megnézem lentebb

IMDB

  • Rendezte: Imtiaz Ali

  • Írta: Imtiaz Ali

  • Szereplők: Alia Bhatt, Randeep Hooda, Durgesh Kumar, Arjun Malhotra, Pradeep Nagar, Saharsh Kumar Shukla, Shivani Agrawal, Nayantara Batra, Ranjit Batra, Reuben Israel, Divya Johar, Seher Kochhar, Kaajal Koyal, Naina Kukreja, Neeraj Kukreja

2 comments on “Highway – Az úton (2014)

  1. Két szereplős a film, bár vannak mások is, tulajdonképpen teljesen elhanyagolható a jelentőségük. Kizárólag a két szereplőn múlik, hogy odaragasztanak-e a székhez, vagy sem. Nos, odaragasztanak. Én legalábbis nem nagyon tudtam félbehagyni sem, pedig erősen szólított a szükség.
    Veera (Alia Bhatt, akit egyáltalán nem komáltam a Student of the Year-ben, na de most!) egy kicsit ki akar szakadni a mókuskerékből, hetek óta csak ékszereket, ruhaanyagokat, ajándékokat, édességeket, meghívókat és kencéket válogat, a fél rokonság a nyakába liheg, elege van. Éjszaka kisurran, hogy találkozzon vőlegényével, egy órácska felhőtlen szabadságot kunyerálva tőle. A fickó nem nagyon menne bele, se testőrség, se biztonság, végül hajlandó kocsikázni az autópályán vele. Belecsöppennek egy félresikerült benzinkútrablásba, és Veera egykettőre a túsz szerepében találja magát, akit ráadásul a jövendőbelije autóján visznek el. Másnap kiderül, hogy Veera nem más, mint India leggazdagabb emberének, Manek Tripathynak a lánya, amitől a kezdő emberrablóknak inába szalad a bátorságuk. Egyedül Mahabir Bhaati (Randeep Hooda) esze van a helyén, magával hurcolja a lányt, két társa segítségével. És innentől kezdve bejárjuk Indiát. Delhi, Rajasthan, Punjab, Himachal (Himalája), Kashmir és Ajmer államokban járunk, ezek különbözősége, és az emberek egyformasága mégis szembetűnő. Veera szenved, Bhaati egyáltalán nem barátságos vele, inkább kegyetlen. Veera tűr, nyel, és figyel. És különös változás történik. Mikor alkalma lenne megmenekülni, elbújik. Senki nem érti miért teszi, ő sem. De az emberrablókkal marad, most már szabadon, azt csinál, amit szeretne. Stockholm-szindróma?
    (1973-ban Stockholmban két rabló megtámadott egy bankot, túszul ejtett négy alkalmazottat, majd öt és fél napig fogva tartotta őket. A 131 órán át tartó összezártság különös hatással volt a túszokra: annyira megkedvelték fogvatartóikat, hogy kiszabadulásuk után gyűjtést rendeztek a rablók jogi védelmének költségeire.)
    Nem egészen. Valami más. Veera nem akar visszamenni abba a világba, ahonnan elrabolták. Minden vágya egy hegyi házikó, ahol elláthatja magát, és szabadon élhet. Az út során beleszeret Mahabirba, aki hiába próbálja eltaszítani magától, a lány még nála is makacsabb. Pedig a férfiban éppen annyi be nem hegedt seb van, mint a lányban, csak ő ki sem tudja üvölteni magából. Két sérült ember talál egymásra egy olyan világban, amely nem engedi meg ezt a számukra. Papírzsepit elő!
    Nagyon tetszett a két színész játéka, felülbírálom a véleményem Alia Bhattról, szuper a csaj! Valszeg a debütáló szerepet nem kellett volna elfogadnia. De ez után az alakítás után már válogathat. Randeep Hoodáról tudtam, hogy jó színész, de azt a lemondást, amikor meglátta a lányt a kis hegyi kunyhóban a földet söpörni, azt az elkeseredettséget, hogy túl szép, hogy igaz legyen, ez nem lehet soha az övé, annyira jól eljátszotta, hogy vérzett a szívem érte.
    Már vártam, hogy az emberrablások hazájában (India benne van a 10 legfertőzöttebb ország között) mikor fog egy film erről is szólni. Most itt van. És csillagos ötös!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük