A csodálatos szentélyektől a modern metropoliszig. India az 1950-es években – színesben – Claude Renoir gyönyörű képein keresztül, ahogyan az olaszok látták.
Alternatív magyar cím: Csodálatos India
megnézem lentebb
- Rendezte: Giulio Macchi
- Írta: Luigi Barzini, Giulio Macchi
- Fényképezte: Claude Renoir
LETÖLTÖM
MEGNÉZEM
Rég láttam már ilyen szépen fényképezett dokumentumfilmet, de nem is csoda, hiszen Claude Renoir állt a kamera másik végén, akit leginkább híres családja révén ismerhetünk (nagyapja Pierre-Auguste Renoir festő, nagybátyja pedig Jean Renoir filmrendező volt). A művészi családtól szerzett egyedi látásmód a film minden képkockáján megtalálható, már csak ezért is érdemes végignézni.
Egy elefánt életének száz éve (majd halála után lelke gazdája nyomába szegődik) alatt történt események, képek, helyzetek, történetek és helyek alapján mutatja be a film Indiát. A koncepció érdekes, bár én kicsit gyerekesnek tartottam. Mintha kisiskolásoknak készítettek volna ismeretterjesztő filmet. A fényképezés azonban mindenért kárpótolt. És hát közben elég sok mindent megtudtam Indiáról.
Az apró történetek személyesebbé teszik az országot és egyre kevésbé érezni azt, hogy dokumentumfilmet néz az ember. Inkább privát útibeszámolót látunk, pletykákat hallunk egy közeli ismerőstől.
Közben bejárjuk Indiát, Jaipurt, Chandigart, Ladakh-ot, Benáreszt, Bombayt, Delhit és részt veszünk ősi táncokon, templomi előadásokon, a Kumbh Melán (ami 12 évente van), halászunk és vadászunk, kókuszt dolgozunk fel és szárit szövünk.