A „Simply Fly” című könyv által inspirált film Nedumaaran Rajangam történetét meséli el, akit barátai csak Maara néven ismernek. Egy tanár fia aki azért küzd, hogy az egyszerű ember is repülhessen, és barátai, családja és a puszta akaratereje segítségével felveszi a harcot a világ legnagyobb tőkeigényű iparágával, hogy elindítsa India első fapados légitársaságát.
Alternatív magyar cím: Dicsőség a bátraknak
[embedyt] http://www.youtube.com/watch?v=fa_DIwRsa9o[/embedyt]
megnézem lentebb
- Rendezte: Sudha Kongara
- Írta: Sudha Kongara, Shalini Ushadevi, Vijay Kumar, G. R. Gopinath
- Szereplők: Suriya, Aparna Balamurali, Paresh Rawal, Mohan Babu, Urvashi, Karunas, Poo Ramu, Krishnakumar, Vivek Prasanna, Kaali Venkat
LETÖLTÖM
MEGNÉZEM
FILMZENEI ALBUM
Surya Oscart akar. Nagyon. Mit csinál egy tollywoodi sztár, ha be akar törni a film szakma krémjébe?
Nos, szakít a mindenen keresztülgázoló becsületes ám kőkemény zsaru hőssel, és életre kelti a mindenen keresztülgázoló becsületes, ám kőkemény vállalkozót. Aki ugyan pénzt is akar keresni a cégalapítással, de természetesen a fő célja az alsóbb kasztú, sőt, a nincstelen tömegek életének a szebbé tétele. Ennek a leghatásosabb módja pedig egy légitársaság alapítás. Nem akarom elviccelni persze az egészet, nagyon jó kis film ez, amolyan székhez szögezős fajta, de azért Oscar nem kajálta be a próbálkozást. Benevezte India, de nem jutott be abba a körbe, amelyre már szavazni lehetett. Azért úgy látom Surya nem adja fel, az ezt követő filmjei is hasonló szándékot rejtenek a témáik szerint.
Tehát adva van az indiai fapados társaságnak az Air Deccan-nak az alapítója G. R. Gopinath, akinek a regényes élete filmre kívánkozott. A filmben Surya játssza Maaran néven.
Sokszor reménytelennek tűnő harcba kezd a közismert indiai bürokráciával, személyes párviadalt folytat a nagyhatalmú Paresh Goswamival, a Jaz Airlines légitársaság tulajdonosával, aki minden kapcsolatát és befolyását beveti, hogy megakadályozza az új légitársaság megalakulását. (Ismét a nagyszerű Paresh Rawal). Árulások, átverések sorozatában kerül többször a bukás közelébe, de aztán mindig megtalálja nagy nehezen a kivezető utat. Gondolom ezzel nem árulok el semmi olyat, ami ne lenne eleve magától értetődő.
A filmnek természetesen Surya a mozgatórugója, a vállán viszi az egészet, szinte minden percében jelen van. Már 45 éves a film készítésekor, de simán adja a huszonéves fiút is. Tudom, a filmtechnika, de akkor is. És persze piszkosul jól néz ki. Nekem például félhosszú bongyor hajjal sokkal jobban tetszett, mint amikor úgy csinosította ki magát, hogy tüsire vágta a haját. De hát Sundarinak, a kiválasztott menyasszonynak így tetszett. A női főszereplő, Aparna Balamurali nagyon jó. Kifejező tekintete, erős egyénisége szokatlan az indiai filmek feleségábrázolásaiban, de nyilván azt az életutat, amit a főszereplő bejár, csak egy ilyen erős és támogató nővel lehet végigjárni. A film legjobb részei az ő kettőjük közös jelenetei.
Ami viszont nagyon nem tetszett, és biztosan kivágtam volna belőle, (ha rendező lettem volna, és meg mertem volna mondani Suryának,) a repülőtéri tarhálós jelenet volt. Feleslegesen hosszan, és kínosan próbál pénzt kunyerálni repülőjegyre az utasoktól, és bizony azt gondoltam magamban, hogy én sem adnék. Suryának persze igen, de mi az esély rá ugye? Dramaturgiailag ez lett volna az, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy miért olyan fontos az olcsó repülés, de az idősíkok kicsit összekuszálódtak. Az ominózus telefonbeszélgetés és a repülőtéri kunyerálás között azért eltelt annyi idő, hogy hazamehetett volna rendezni a kapcsolatát az apjával. És akkor nem kellett volna koldulni.
Ettől függetlenül szerintem nagyon jó film. Érdemes megnézni.