Miután Chennaiban egy bevásárlóközpontot elfoglalnak a terroristák és túszként tartják a látogatókat, Veera Raghavan, a szintén a plázában rekedt kém úgy dönt, hogy megmenti a túszokat a terroristák kiiktatásával.
Alternatív magyar cím: Fenevad
megnézem lentebb
- Rendezte: Nelson Dilipkumar
- Írta: Nelson Dilipkumar
- Szereplők: Vijay, Pooja Hegde, Selvaraghavan, Shine Tom Chacko, Yogi Babu, Redin Kingsley, VTV Ganesh, Shaji Chen, Aparna Das, Sathish Krishnan, Lilliput, Ankur Ajit Vikal, Pawan Chopra, Prudhvi Raj, Sunil Reddy, Shiva Arvind, Sujatha Babu, Subbalakshmi, Cell Murugan
LETÖLTÖM
MEGNÉZEM
FILMZENEI ALBUM
Nos, ilyen az, amikor valaki akkora filmikon Tamil Naduban, hogy korlátlan beleszólása van a forgatókönyvbe. Gyanítom, hogy az eredeti cél egy ’Drágán add az éledet’ témájú kőkemény akciófilm lett volna, csak mire minden kívánság belekerült a filmbe, a főszereplőből egy képregény szuperhőse lett. Jóképű, csinos, (bár szerintem túlzásba esett fogyókúra ügyben), jól verekedő, kitűnő harcászati képességekkel bíró titkos ügynök, akiért megvesznek a szebbnél szebb nők. Első látásra beleszeret mindegyik, sőt meg is küzdenek érte. És cserébe minimális visszajelzést sem várnak. Nincs is. Bruce Willis még a mélyen érző, családszerető, a feleségéért aggódó hőst alakította. A Vijay által alakított Veera híján van minden érzelemnek, leszámítva a gyerekek iránti mélységes lelkiismeret furdalását, ami az egész történet mozgatóereje.
Mert egyszer életében ő is hibázott, illetve igazából nem is, csak félretájékoztatták. De emiatt meghalt egy gyerek, és ettől az önostorozásba menekülő Veera visszavonul.
De persze éppen arra kóricál, ahol a terroristák megszállnak egy plázát, és túszul ejtenek több száz embert. Innen már bárki el tudja mesélni látatlanban a történetet. Persze, hogy kénytelen közbeavatkozni, természetesen először egy gyerek miatt. Az amúgy az egy édes jelenet, ahogy a kislánnyal becsukatja a szemét, hogy ne lássa, amint kiveri a szuszt is a gonoszból. Nagyon sokat verekszik a filmben, és ezek pörgős, és látványos jelenetek. Attól mondjuk felszaladt a szemöldököm, amikor Pooját bunkósbotnak használta, de megpróbáltam táncnak tekinteni. Az pedig már régóta nem számít különösnek ezekben a filmekben, hogy egy regimentnyi terrorista lövi a főhőst hosszú percekig géppisztolyfélékkel, és senki sem találja el három lépésről sem. Ha Rambónál elhittem, itt is elhiszem. Van benne csavaros fordulat is, mert persze sosem úgy akarnak a terroristavezérek lelépni, ahogy elhitetik a rendőrökkel. No meg sosem számolnak Veerával (Mc Clane-nel).
Pooja Hedge itt is gyönyörű, egyéb dolga nincs is. Ha kivonjuk a filmből a karakterét, minimális törést sem szenved a történet. Nem is értem, miért írta alá ezt a forgatókönyvet. Semmi dolga benne, a viccesnek szánt története a vőlegénnyel, meg inkább kínos, mint humoros. Ráadásul Vijay és Pooja a legkevésbé sem illenek össze, semmi kémia sincs köztük. Az a cicaharc pedig a másik nővel az alig egy napja megismert pasiért kifejezetten fájdalmas.
De a két zenei betét frenetikus. Vijay egyre jobban táncol, egészen elképesztő mozdulatai vannak, és itt nagyon jó az összhang is köztük Poojával.
Szóval jó kis film ez, ha nem várjuk el tőle a lét-nemlét filozófiai fejtegetését. Indiában pillanatok alatt blockbuster lett, hiába fanyalogtak a kritikusok. A Vijayt a tenyerén hordozó nép özönlött a mozikba, és imádta a filmet. Én megértem őket.