Kalank (2019)

1945-ben a függetlenség előtti Indiában a Chaudhry család elit, fényűző és ünnepélyes világába berobban Zafar, a vad, rejtélyes fenegyerek Hira Mandiból, a város alvilágából, és meghódítja Roop Chaudry szívét. Mélyen eltemetett igazságok, titkok, árulások bukkannak elő, melyek azzal fenyegetnek, hogy mindkét világ összeomlik.

Alternatív magyar cím: Stigma 

megnézem lentebb

IMDB

  • Rendezte: Abhishek Varman
  • Írta: Abhishek Varman, Shibani Bathija, Hussain Dalal
  • Szereplők: Madhuri Dixit, Sonakshi Sinha, Alia Bhatt, Varun Dhawan, Aditya Roy Kapur, Sanjay Dutt, Kunal Khemu

3 comments on “Kalank (2019)

  1. Nagyon szép és nagyon szomorú film…kicsit hiányérzetem volt, nyilván amiatt,mert nem akartak a tényektől eltérni, így egy kicsit laposra sikerültek a karakterek…a forgatókönyv túl dokumentalista, nehéz így árnyalt karaktereket formázni…Madhuri fantasztikus volt, Sanjay nekem meglepően hiteles, pedig zudom, milyen jó színész…tetszett Varum maszkja, bár a karaktere nem volt következetes, de ezt én a forgatókönyv rovására írom. A riportbetétek szerintem fölöslegesek voltak…dramaturgiailag jobb lett volna anélkül…én úgy is elhittem volna, hogy megtörtént…sok valóságalapú filmet kell csinálni, hogy jobban ismerjék önmagukat…annyira sírnivaló, amit most látok: szétesett társadalom, gyűlölködés, tudatlanság és elnyomás…kifejezetten vágyom a Vanjana típusú filmekre, de sajnos ők nem, így elenyésző számban készítenek ilyet…a végén az Ahmed jelenetet nem értem…

  2. Elképesztő sztárparádé van benne, de tényleg. Ráadásul az egész film megjelenése nagyon hasonlít a pompával bőségesen megfűszerezett indiai történelmi filmekre (Jodhaa Akbar, Umrao Jaan, Mughal-E-Azam, Padmaavat stb), ugyanakkor igyekszik modern felfogású lenni, de túl sokat markol és keveset fog.
    Már az elején szöget ütött a fejembe, hogy lehetséges, hogy egy felső osztálybeli hindu úrhölgynek megengedi a családja (a férje, az apósa!), hogy énekelni tanuljon egy kurtizántól? 1946-ban? Abszolút lehetetlen! A nagyon konzervatív és világos határok mentén lefektetett indiai, társadalmi szabályok ezt nem tűrték volna el. És bár taníttatták a lányaikat, dolgozni nem engedték őket, ez az alsó osztálybeliek “kiváltsága” volt. Szóval, már az elején megfogalmazódtak bennem kételyek. Később, mikor Zafar (Arun Dhawan) durván megmarkolja Roop (Alia Bhatt) csuklóját, még jobban elcsodálkoztam. Indiában a két nem érintkezésének nagyon világos szabályai vannak. Idegenek semmilyen módon sem érinthetik egymást. És bár Zafar kurtizánnak nézi a lányt, a kérdőjel ott volt a fejemben, hogyhogy nem látta, férjes asszonnyal van dolga (régen egyértelmű jelekkel mutatták ki a nők ha férjnél voltak, ékszerekkel, hennával, szindúrral stb.).
    A gyönyörű palotabelsők, ruhák, szárik mind szemkápráztatóak, mégsem fedik el, hogy a szereplők közötti kémiát nem lehet hosszan kitartott, jelentőségteljes képsorokkal pótolni. Bizony-bizony, nem éreztem köztük a szikrát, a szenvedélyt és ezen a dagályosan megírt dialógok sem segítettek. Nem értettem a cselekedeteik mozgatórugóit, és csak nagyon kis segítséget adott a 10 évvel későbbi riport időnként bevágott képsorai (melynek hatására azt hihetnénk, hogy a valóságban megtörtént esetet dolgoz fel a film, de ez nem így van, a sztori teljes mértékben fikció).
    A film harmadában feltűnő kb. 10 perces “bikarodeó” jelenetnek az égvilágon semmi értelme nem volt, csak pénzkidobásnak, kivagyiságnak és állatkínzásnak tűnt a szememben (még akkor is, ha ténylegesen nem veszélyeztettek benne állatot).
    A jelenetek sorrendjének nincs célja, dramaturgiája és teljesen szétesik a történet. Pedig a zűrös családi kapcsolati dráma egészen érdekes titkokra derít fényt a film közepén, de a sekélyes felvezetés miatt sajnos sokat veszít erejéből. Mikor a Begum (Madhuri Dixit) találkozik Zafarral és heves vitájuk során sok mindenre fény derül, ez már nem hat olyan kirobbanó erővel, mint amire a filmkészítők számítottak. A rendező koncepciója érthető de nem elfogadható. Itt is igaz a mondás, a kevesebb több lett volna.
    Azt sem értettem, hogy egy törvénytelen és iskolázatlan kovács hogyan tudja manipulálni a környezetét, legyen az a saját főnöke, a város lapjának tulajdonosa, annak felesége, vagy a saját anyja-apja. Honnan ez a tudatosság? Ehhez nem elég a veleszületett intelligencia, ehhez élettapasztalat és tudatosság kell, tág világnézet, és bizony műveltség. Ami neki nem volt meg. Szóval a történet megbukott.
    A feszültséget túl lassan építi fel, és hiába érezzük, hogy közeledik a katarzis (amit elég hatásvadász módon építenek fel arra, hogy a két ellenfél nem ismeri a másik arcát), sajnos a kirobbanása nem azt éri el, amit szeretne.
    Nem éreztem a valódi, szenvedélyes szerelmet, amelyet sok más indiai filmben igen. Kicsit sem volt ott. És nem éreztem azt a féktelen dühöt és szenvedélyes gyűlöletet sem, ami szintén az indiai filmdrámák sajátja. A film a zavaros végén feltesz egy kérdést, mit éreztél a filmből, gyűlöletet, vagy szerelmet? Nos, egyiket sem, csak egy nagy adag frusztrációt.
    Nézzük a szereplőket. A legösszetettebb szerepe Varunnak volt, de nekem nem volt meggyőző. Alia Bhatt pedig ebben a szerepben kevés volt, nem éreztem, hogy hinne a karakterben. Sonakshi Sinha dolga volt a legegyszerűbb, neki nem is volt veszítenivalója, amit kellett azt tökéletesen oldotta meg. Aditya Roy Kapoor már más tészta, sosem láttam még ennyire komor és ennyire formális karakterben. Ennek ellenére nem mondott csődöt, bár azért jobb szeretem, ha vad fiatalt játszik, mint komoly és nyársatnyelt úriembert. Sanjay Dutt kicsit halvány mása volt egykori önmagának, de még mindig tud az öreg. Kunal Khemu szintén megtett mindent, amit tudott, nem rajta múlott, és persze a vak gyűlölet mindig is tökéletesen ment neki, vele ebből a szempontból nem volt gond. Aki megmentette a napot, az Madhuri Dixit. Nem volt sok jelenete, de azok mind beragyogták a filmet.
    Nem ez lesz a kedvenc filmem, a korszakot gyatrán mutatja be, a történetet öncélúan farigcsálja, a dialógok néhol sekélyesek és lagymatagok, a dalok közül egy-kettő sláger lett, a filmzene szervesen kapcsolódik a látványvilághoz, a díszlet és jelmzetervező csillagos ötös, a színészek többsége vergődik a szerepében, egyszer ki lehet bírni azt a majdnem három órát.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük