Simmba árván nőtt fel, ugyanabban a kisvárosban, Shivgadhban, ahol a mélyen szeretett és tisztelt Singham született és nőtt fel. Singham életfilozófiájával ellentétben Simmba szentül hiszi, hogy egy korrupt rendőr élete az eszményi, ami arra ösztönzi, hogy ő is ilyen legyen. Simmba minden percét élvezi az erkölcstelen és etikátlan rendőri életének, de élettörténete furcsa irányba fordul ami arra kényszeríti őt, hogy az erényes utat válassza.
megnézem lentebb
- Rendezte: Rohit Shetty
- Írta: Yunus Sajawal, Sajid Samji, Farhad Samji, Vakkantham Vamsi
- Szereplők: Ranveer Singh, Sonu Sood, Sara Ali Khan, Ashutosh Rana, Siddhartha Jadhav, Ashwini Kalsekar, Ajay Devgn, Akshay Kumar
LETÖLTÖM
MEGNÉZEM
FILMZENEI ALBUM
Hát…szomorúan láttam, hogy kedvenc bohóclelkületű Ranveerem is tud rossz filmet csinálni…többször leálltam közben, mert annyira untam…hova tűnt édes bája, csibészes energiája? Egy vastagodó derekú, középkorba hajló, lenyalt fejű színészt láttam a gyenge fogatókönyv réseit áthidaló próbálkozások közepette…szomorú vagyok… 🙁
Szerintem nagyon jó film erős témát feszeget a nőkkel szembeni erőszakról! Nekem ebben a filmben tetszett meg igazán Ranweer mostmár igazi férfi lett es az alakja is jó volt jól állt neki , hogy egy kicsit nagyobb darab volt mint eddig!
Van egy olyan érzésem, hogy Rohit Shetty egyszerűen szerette volna meglovagolni a Dabangg sikerét, a korrupt, de szerethető zsaru figuráját egy az egyben Ranveer Singhre szabták, mégis az egész teljesen el lett fuserálva. Az idióta dialógok és Ranveer eltúlzott reakciói még az igazán jó jeleneteket is tönkretették, ahol már a mellékszereplők sem tudtak mit kezdeni a helyzettel.
A filmben elhangzó dalok egytől-egyig nagyon hasonlítottak a Dabangg zenékre, és volt néhány remake is, füleltem is, hogy mit dolgoztak fel, de hirtelen nem ugrott be. Nemcsak a dalok, hanem a látványvilág és a koreográfia is ugyanolyan heves és színes volt, ebben mondjuk nagyon nem tudtak lyukra futni, mert a Singham filmekkel ellentétben Salman tánctudása jóval képzettebb, úgyhogy Ranveernak csak kicsit bele kellett bújnia a bőrébe.
Néha-néha előbukkant Ranveer sziporkázó énje (mint amikor az alapvetően rámenős és lehengerlő rendőr hirtelen ügyefogyott és félénk lúzerré válik a szerelemtől), de legtöbbször annyira egysíkú és papírízű szövegeket írtak neki, hogy nem tudott mit kezdeni vele.
A túlzó játék pedig egyáltalán nem áll jól neki, persze ez nem összekeverendő a ripacskodással, mert néha az is kell, egy-kétszer poénos is, de a drámakirálynős jelenetek éppen az ellenkező hatást érik el (SPOILER: gondolok itt a fiatal tanárnő halálára, amit hosszan elnyújtott jelenettel reagáltak le, a kevesebb több lett volna).
Bevallom azért vettem elő a filmet, mert Ranveer születésnapja van és körülnéztem, hogy mit nem láttam tőle. Nem egy nagy szám, de nem volt akkora csalódás, mint a Gunday (azt is csak egyszer bírtam végignézni), és Sara Ali Khanra is kíváncsi voltam, sok jót olvastam már róla. No, nem mintha túl sokat kellett volna alakítania, a szerepe el is hagyható lett volna, nem rajta volt a hangsúly, csak kellett egy romantikus szál is. A film csúcspontja természetesen amikor megjelenik Bajirao Singham is, nagy köszönet Ajay Devgnnak, és az utolsó jelenetben pedig (amolyan előreklámként) még Akshay Kumarnak is jut egy-két mondat, előrevetítve a Sooryavanshi-t, sajnos ez a jelenet félrement, mert a filmet a Simmba 2018-as bemutatása után 2019-re ígérték, de még mindig dobozban van és már 2020 közepén járunk.
Akinek igazán örültem, az a most már tényleg örökösen gonosz szerepeket játszó Sonu Sood, ezúttal nem volt velejéig gonosz, úgyhogy volt súlya a szerepének.
Mindent összevetve egyszer végignézhető, de nem teszem a kedvencek közé, ez egyértelmű.
Ez a film inkább egy korrupt, kissé ellenszenves – bár valóban Dabangg-os – zsaru átváltozásának története egy, a napjaink Indiában jelenlévő, megbocsáthatatlan bűncselekmény hatására. Én ebben a filmben láttam először Ranveer-t, a Bajuszkirályt, több más filmjének megtekintése után is az egyik legjobbnak tartom (valójában a második, a Bajirao Mastani nálam beelőzi). Benne a szokásos indiai poénok, melyek e-batta bollywoodi ismeretei nélkül csak utólag, leginkább egy hivatkozott film -sokadik- megnézése közben esnek le (pl. „Aamir Khan is aranyat akart a Dangal-ban” – ami nálam dobogós az Ali féle PK poén után-, vagy a „maratha bajusz”). A történet közben felvett „film” is szuper, remekül ki van találva minden, igazán beleillik a Singham történetekbe (és az igazságérzetemet is legyezgeti). Remélem, a belengetett Sooryavanshi is szupi lesz, ha majd megjelenik (ez majd a producereken múlik, de tény, hogy olyan időpontot kell rá találni, ami a pénzügyi sikert is meghozza, mert enélkül nem nagyon vannak további filmek).
Nálam az egyetlen negatívum, hogy Ranveer még nem igazán gyakorlott a kaszkadőri munkákban (mint Ajay), ami látszik a verekedős jelenetekben, de remélem, majd kinövi. Sajnos nem ismételték addig a felvételt, amíg már elfogadható lett volna (talán pénz/időhiány?), ez nálam a producer bűne.
Új kedvenc Ronjini Chakraborty (bár csak mellékszereplő), remélem, még fogom látni a jövőben.