Rudhramadevi (2015)

A film a 13. századi Indiában, a mai Andra Pradesh területén élt és uralkodott Rudhramadevi királynő (Anushka Shetty) legendáján alapul, aki bár lánynak született, szülei a trón megtartása érdekében fiúként, Rudhrama hercegként nevelték fel. Amikor elérte a serdülőkort rájött ugyan, hogy más, mint a többi fiú, de az állam főminisztere (Prakash Raj) meggyőzte, hogy saját és birodalma biztonsága érdekében ez a titok sose derüljön ki. A palota egyik testőre azonban meglátja, és elárulja titkát a király esküdt ellenségének, Gona Ganna Reddynek (Allu Arjun) aki trónkövetelőként lép fel és háborút hirdet a királyi család ellen. Rudhramadevi Veerabhadrát (Rana Daggubati), a Chalukya-dinasztia leszármazottját bízza meg a hadsereg felállításával és vezetésével. A végső harcot azonban már nőként ő maga vívja meg, hiszen nemcsak a trón, hanem a nagyurak tiszteletének megszerzése és az alattvalók sorsa a tét.

megnézem lentebb

IMDB

  • Rendezte: Gunasekhar

  • Írta: Gunasekhar

  • Szereplők: Anushka Shetty, Allu Arjun, Rana Daggubati, Vikramjeet Virk, Krishnam Raju, Prakash Raj, Suman, Nithya Menen, Catherine Tresa, Adithya Menon, Prabha, Vinod Kumar, Raja Ravindra

4 comments on “Rudhramadevi (2015)

  1. Ha nem láttam volna az ugyanabban az évben készült Baahubalit, akkor is nagy csalódás ért volna. Valahogy Gunasekharnak nem sikerült még a töredékét sem összeszednie a Baahubali költségvetésének, mert a film rettenetesen gagyi kategóriába került, és ha ezt egy mozivásznon nézem meg, akkor lehet, hogy már félúton kisétálok a teremből. Egy történelmi tabló elkészítéséhez három dologra feltétlen szükség van: pénz, pénz és pénz. Az első jelenetben már lehetett tudni, hogy meglehetősen amatőr módon próbálták meg eltussolni a pénzhiányt, a 13. századi Velence ábrázolására egy ál-CGI förmedvényt használtak fel, ennél még a szabadkézzel felskiccelt rajzos megoldás is jobb lett volna (amit néhol alkalmaztak is a filmben, és az pl. nem is volt zavaró), és ez az amatőr megoldás teljes egészében végigkísérte a filmet, legyen az királyi palota, vagy a szereplők lovaglása.
    Féltem, hogy Rudhramadevi korai éveit elintézik néhány mondatban, de szerencsére nem így történt, a film első fél órája kifejezetten azzal foglalkozott, hogy a helyi urak ármánykodásai, a szomszédos király ellenséges törekvései és az aktuális politikai, hatalmi helyzet miképpen kényszerítette arra a királyt, hogy hazudjon népének, és újszülött lányát fiúként mutassa be. Ezért a gyermek és tinédzser Rudhramát is más más gyerekszínész alakította, Anushka Shetty csak a film 25. percében jelenik meg. Az, hogy egy film teljes egészében egy nőről szóljon, meglehetősen szokatlan az indiai filmvilágban, ez egy jó pont a készítőnek, de ezzel ki is fújt a pozitív hangulat részemről, mert valójában csalódáshegyek kísértek, amíg végigszenvedtem a két és fél órát. Ott kezdődött a dühöngésem, amikor rájöttem, hogy a magyar felirat egy hindi szinkronos kópiához készült. Ezzel már megadták nekem az alaphangulatot. A szinkron sótlan volt, és nagyon sokszor nem adta vissza a színészek eredeti habitusát. Ez leginkább Allu Arjun jeleneteinél érződött. Allunak jellegzetes hangja van, és a hindi hang sokkal mélyebb, dörmögőbb tónusú volt, ami engem meglehetősen kiábrándított. Pedig a szerepe nagyon feküdt neki, egy telugu Robin Hood, aki az erdőben bujkál, megrabolja a gazdagokat, és szétosztja a javakat a szegények között (érdemelne ezért egy saját filmet). Itt a film szinopszisa erősen sántít, mert Gona Ganna Reddynek esze ágában sem volt trónkövetelőként fellépni, egészen más tervei voltak a királyságra nézve. No, mindegy. A zenei betétek sem hoztak semmilyen pluszt, abszolút nem éreztem, hogy Ilaiyaraaja bármiben is átérezte volna mekkora fába vágta a karmesteri pálcáját. Egy darab dal sem maradt meg a fülemben. Szegény Rana Daggubatiról sem írhatok semmi pozitívat, mert a romantikus, szerelmes szerep közel sem áll neki annyira jól, mint az eredendő gonosz, vagy a szófukar kommandós. Maradjon inkább ennél a kettőnél. Anushka Shetty pedig hiába alakított nagyot a Baahubaliban, itt mindössze arra volt képes, hogy a film felében komoran, a másik felében pedig „csúnyán” nézzen, jelezve, hogy most nagyon mérges. Amikor pedig mosolygott, akkor lehetett tudni, hogy most szende lányt akar alakítani. Huh!
    Mindent összevetve, két és fél órát elvett az életemből, inkább pasziánszoztam volna.

  2. egy mesének jó volt.Egyszer nézhetős film.Szerintem nem Allu Arjunt kellett volna kiválasztani erre a szerepre.Gyenge szerepe volt szerintem.Sokkal nagyobb klasszis ő ennél.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük