Rangoon (2017)

1943-ban Nawab Malik (Shahid Kapoor) és csapata az indiai-burmai határon teljesít szolgálatot, feladata, hogy feltartóztassa a japán hadsereget. Ide érkezik meg Julia (Kangana Ranaut) bollywoodi filmcsillag szeretőjével, a filmproducer Rustom “Rusi” Billimoriával (Saif Ali Khan), hogy fellépésével szórakoztassa az elfásult katonákat. A kiújuló harcokban azonban csapdába esik, és csak Malik lélekjelenlétének köszönhetően menekül meg a japán hadifogságból. A két fiatal között szenvedélyes szerelem szövődik, de mi lesz a sorsa a szerelmi háromszögnek a második világháború burmai poklában?

megnézem lentebb

IMDB

  • Rendezte: Vishal Bhardwaj

  • Írta: Matthew Robbins, Vishal Bhardwaj, Sabrina Dhawan

  • Szereplők: Saif Ali Khan, Shahid Kapoor, Kangana Ranaut, Shriswara, Richard McCabe, Satoru Kawaguchi, Surendra Pal, Lin Laishram

2 comments on “Rangoon (2017)

  1. Saif Ali Khannak mostanában nem megy olyan jól a szekér, mint régebben, nehezen talál magának jól fekvő szerepet, a Race 2 óta egyszerűen folyton mellényúl, az egyetlen jól sikerült választás a Go Goa Gone volt, de az meg mellékszerep. Ezért is reménykedtem benne, hogy magára talál a Phantommal és a Rangoonnal, úgy tűnt, mindkét szerep pont neki fekszik. Ez így is volt, különösen ezzel a filmmel, a kezét elvesztő és ezért a karrierjét derékba törő mozisztár, aki kénytelen volt producerként tovább élni, olyan szerep, ami igazán motiválhatta, de a sztori kidolgozatlansága, a sótlan dialógok és a ad hoc jellegű jelenetek nem igazán segítettek rajta. Az már csak hab a tortán, hogy Shahid Kapoor ellopta előle a showt. Kangana Ranaut tökéletesen megoldotta a saját feladatát, a feltörekvő mozicsillag, aki hirtelen a háborús pokolban találja magát, egyetlen támasza a neki kirendelt testőr-katona, hisztis picsából kemény és céltudatos nővé küzdi fel magát, érdekes módon, az ő karakterét rendesen felépítették. Ami viszont nagyon tetszett, az a korhűség. Mind a jelmezek, mind a díszletek tekintetében semmit sem bíztak a véletlenre, végig olyan érzésem volt, mintha egy háború előtti fekete-fehér filmet néznék. Pedig a film színes volt, de annyira fakó színekkel, hogy az érzés bennem volt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük