Egy régi-régi legenda szerint a Cholák és a Pandiák évezredes harcban állnak egymással. Az utolsó Chola király fiának menekülnie kell a Pandiák elől. Apja e szavakkal bocsátja útjára: „Várj az üzenetre”. Senki sem tudja, hogy hová viszik a még gyermek herceget, de üldözőiknek hét halálos csapdát állítanak, hogy ne bukkanjanak a nyomára. A hét kelepce: a tenger, erdei törzsek, kannibálok, kígyók, homok, éhség, szomjúság. Végül sok-sok év után egy régész rátalál az útra egy Vietnam közeli szigeten.
Alternatív magyar cím: Egy ember az ezerből
megnézem lentebb
-
Rendezte: K. Selvaraghavan
-
Írta: K. Selvaraghavan
-
Szereplők: Karthi, Reema Sen, Andrea Jeremiah, Parthiban, Azhagam Perumal, Pratap K. Pothen
LETÖLTÖM
MEGNÉZEM
FILMZENEI ALBUM
Az egyik kedvenc tamil filmem. Meglehetősen elvarázsolt a sztori, és egészen szürreális jelenetek vannak benne, csak az ilyen elborult elméjű filmfanatikusok, mint pl. én, értékeljük ezeket, mert persze tényleges funkciója nincs a filmben (mint némelyik dalbetét, ami leginkább arra hasonlít, hogy a rendező kicsit túladagolta az amfetamint magának)
A történet szerint egy eltűnt népet indulnak megkeresni, mert náluk van egy szobor, ami felbecsülhetetlen értékkel bír. Nos, persze előbb magát a törzset kellene megtalálni, mert cirka 800 éve világgá mentek, és csak néhány nyom maradt utánuk. Maroknyi történész kutatja ezeket a nyomokat, amelyek szinte titkosírással érnek fel, mert a rejtvényt csak menet közben lehet megfejteni. Ezért a kormány csapatokat vezényel ki ahhoz az expedícióhoz, amelyik a törzs után kutató, és szintén nyomtalanul eltűnő professzor megtalálására szerveződött. A tekintélyes alakulat vezetője egy nő (Reema Sen), a kormány megbízottja, aki ráveszi a professzor lányát (Andrea Jeremiah), hogy csatlakozzon hozzájuk, segítsen a rejtvényfejtésben. Kettősüket a film során morbid módon a teherhordók iszákos, és meglehetősen primitív vezére (Karthik Sivakumar) egészíti ki, ugyanis ahogyan haladnak előre a kutatásban, az út során állított csapdákban lassacskán az egész csapat elpusztul, s ők hárman maradnak.
Az első film, amiben Karthit láttam, aki először fel sem tűnt, úgy gondoltam mellékszereplő. Aztán ahogy csordogált a sztori, és végül hárman maradtak, elővettem a film plakátját, és jobban megszemléltem. Hű, szóval ezek a főszereplők. Az utolsó harmadban meg leesett az állam, mert a pasi olyan gyökeres átalakuláson megy keresztül, amit sem smink, sem maszk nem képes megcsinálni, ehhez tudni kell játszani. Képes rá. Meg is jegyeztem a nevét. Később ami filmjét feliratozták magyarul, azt mind beszereztem, és lőn: tényleg jó színész. Meg nagyon tud verekedni is, bár azt ebben a filmben nem nagyon kellett bemutatnia.
A tánc nem az erőssége, de az engem amúgy sem szokott befolyásolni.
A lényeg, hogy kiderül, ő a kulcsfigura, az a személy, akire a Cholák 800 éve várnak már, mert elhozza nekik a reményt, és kivezeti őket a sötétségből. Ő maga az üzenet. Bár az is igaz, hogy amíg oda nem ér, ő maga sem tud róla.
A film zenéjéről annyit, hogy annyira fájdalmasan szép dallamok vannak benne, a főtéma zenéje olyan sírnivalóan szép, hogy nagyon sokszor meghallgattam már.