Anniyan (2005)

Ramanujam ‘Ambi’ Iyengar (Vikram) nyámnyila jogász, hízásra hajlamos, a világ összes fájdalmát magáénak érző alak, aki reménytelenül szerelmes Nandiniba (Sadha), és nem mellesleg ritka pocsék haja van, amit kontyba fogva visel. Egyetlen barátja a rendőr Chari (Vivek) viszont szerencsehozó talizmánként bánik vele, szerinte ő az utolsó jó ember a Földön.
Anniyan bosszúálló isten, egy panaszhonlapot üzemeltet, és a bepanaszolt bűnösöket ősi, szanszkrit kínzásokkal bünteti meg.
Remo maga megtestesült nőideál, egy stílusikon csodás hajjal, aki virágokat küld, bókol, és őrülten szerelmes Nandiniba, ezt minden módon a lány tudomására hozza.
Ez a három ember egy és ugyanaz.

Alternatív magyar cím:  Idegen 

megnézem lentebb

IMDB

  • Rendezte: S. Shankar

  • Írta: S. Shankar

  • Szereplők: ‘Chiyaan’ Vikram, Sada, Prakash Raj, Vivek, Nedumudi Venu, Nasser, Kalabhavan Mani, Cochin Hanifa, Saurabh Shukla, Manobala, Charlie, Sriranjani, Mohan Vaidya, Shanmugha Rajan, Amarasigamani

2 comments on “Anniyan (2005)

  1. Jó hosszú volt a film, de megérte. Nem láttam még Vikramot ilyen szerepben (igaz eddig csak két filmet láttam tőle, mindkettőben nagyon erős személyiségeket alakított; Bheema és Raavan), itt viszont elképesztő volt.
    Szegény prókátorunk ugyanis többszörösen hasadt személyiségzavarban szenved, és még örülhet, hogy megúszta három egoval. A film címe nyugodtan lehetne az is, hogy Én, magam és az egóm.
    Míg Ambi próbálja túlélni a körülötte egyre zavarosabb cselekményeket (meg azt, hogy néha elveszti az eszméletét, és vadidegen helyeken tér magához), Anniyan egyre dühödtebben ossza az igazságot, Remo pedig teljesen behálózza Nandinit, addig Prabhakar főfelügyelő (Prakash Raj) a gyilkosságokat próbálja felderíteni Chari segítségével. Mivel személyesen is érdekelt (második áldozat az öccse volt), nem áll meg félúton. Amúgy sem százas a rendőr sem, mert legtöbbször inkább kecskepásztor parasztnak néz ki, mint főkapitánynak.
    Nandini viszont életveszélyes helyzetbe kerül Removal, mert hirtelen Anniyannal találja szembe magát.
    Az igazságot a Pszichiátriai Intézetben tudja meg, ahol a pszichiáter (Nasser) deríti ki, hogy mi történt Ambival. A gyógyír, hogy Remo eltűnik, ha Nandini elfogadja Ambit. És Anniyan eltűnik, ha az egész indiai társadalom megváltozik. Ez utóbbi csodában csak reménykedhetnek, de legalább Nandini tesz egy lépést, le kell csökkenteni Ambi személyiségeinek számát tűrhető darabra.
    Vikram leginkább erős, céltudatos embereket alakít, a tamil filmsztárt már kinézete is erre predesztinálja. Ezért lepődtem meg, amikor megnéztem ezt a filmet tőle, mert annyira más karaktereket alakít (mindjárt hármat is), hogy óhatatlanul odaragasztott a székhez a játéka. A sztori szerint ugyanis többszörösen hasadt személyiségzavarban szenvedő főhősünknek a sajátján kívül még további kettő van, és ez utóbbiak rendesen megkavarják unalmas életét.
    Vikram nagyszerűen hozza mindhárom karaktert, elsőre kicsit furcsa, aztán az események sodrában egyre inkább belejön, főleg, hogy a történetvezetés is egyre erőteljesebben fut a katarzis felé.
    A főhősnő szerepében Sadha nem igazán tündökölt, bárki másra ki lehetett volna cserélni, nem igazán mutatott semmi pluszt nekem.
    Aki viszont ismét brillírozott, az Prakash Raj, aki Prabhakar felügyelő szerepében az Anniyan által elkövetett borzalmas gyilkosságokat próbálja felderíteni, de ő maga sem normális személyiség, leginkább egy elfuserált cselédnek, vagy birkapásztornak néz ki, semmi rendőrtiszti nincs benne.
    A film pont azért olyan hosszú (181 perc) mert a három személyiség kialakulásának története van, de szerintem minden percét megéri.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük