Anaganaga O Dheerudu (2011)

Irendri (Lakshmi Manchu) egy boszorkány, a kígyó erejével, aki megpróbálja rettegésben tartani Anga Rashtramban élő embereket. Egy guru elkapja őt és nem engedi, hogy tovább játsszon az emberek életével. De még mielőtt elpusztitaná Irendrit, a boszorkány bezárja a saját lelkét egy medálba. Bár ő meghal, de a lelke (Atma) tovább él a medálban. Irendri ükunokája Priya (Shruthi Haasan), aki egy vándorcirkusszal kóborol, is rendelkezik bizonyos mágikus erővel. Yodha (Siddharth) egy csapodár fiatalember, és azonnal udvarolni kezd Priyának is, de ahogy a lány ellenáll, úgy lesz a romantikázásból szép lassan szerelem. Sudigundam (Ravibabu) egy helyi bandita, megtámadja a vándorcirkuszt, de Yodha közbelép, és vívótudásával könnyedén legyőzi. Sudigundam újabb támadást intéz ellenük, orvul kicselezi Yodhát, majd felgyújtja az egész tábort. Bosszúszomjasan vakítja meg Yodhát, akinek az utolsó kép, amit lát, hogy Priya bennég a sátrában.

Alternatív magyar cím:  Volt egyszer egy harcos 

megnézem lentebb

IMDB

  • Rendezte: Prakash Rao

  • Írta: Prakash Rao, Rajasimha

  • Szereplők: Siddharth, Shruti Haasan, Lakshmi Manchu, Harshitha, Ravi Babu, Vallabhaneni Ramji, Brahmanandam, Ali, Tanikella Bharani, Sudarshan, Charan, Madhavi, Hari Teja, Subbaraju, Subbaraya Sarma

2 comments on “Anaganaga O Dheerudu (2011)

  1. Telugu fantázia-film, hasonló technikai megoldásokkal, mint az Eega, itt is jónéhány számítógépes trükk, és CGI fordul elő, fantasy mese felnőtteknek. Nagyon-nagyon bejött nekem. Profi módon csinálták meg, a díszlet, a jelmezek, a karakterek, a sztori és a szereplők, mind azt próbálták elérni, hogy egy álomvilágban, egy másik dimenzióban, a jó és a rossz harcában maximálisan képzeljem bele magam. Sikerült.
    A királynő, Irendri szerepében Lakshmi Manchu félelmetes volt és lenyűgöző, mint egy mesebeli, gonosz boszorka, jó sok bűbájjal és varázslattal megspékelve.
    Leszármazottja, szépunokája a vándorcirkusszal tartó jósnő, Priya szerepében Shruti Haasan szép volt, eredeti, cserfes, és volt elég gógyi (és egres) a tarsolyában, ami megvédte őt a nemkívánatos személyektől.
    A vak kardforgató Yodha szerepében pedig régi kedvencem Siddharth, akit nagyon megszerettem és megsirattam a Rang De Basantiban, és teljesen elvarázsolt a 180-ban.
    Olyan, mint egy Grimm-mese, csak éppen a hozzávalókat kicsit megkeverték, és másképpen tálalták fel. Leginkább a színek, a jelmezek, a tökéletesen megrajzolt díszletek, a meglehetősen jó trükkök, és persze Yodha kardforgató tudománya, ami elbűvölt. Szeretem ezt a filmet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük