Amal (2007)

Filmünk főhőse, a jólelkű, de hihetetlenül szegény Amal Új Delhiben dolgozik riksásként, így munkája során rengeteg különféle emberrel hozza össze a sors. Egy nap különös, zsémbes utas száll be szerény taxijába – G.K. Jayaram, egy bogaras milliomos, akinek legfőbb gondja, hogy kire hagyhatná hatalmas vagyonát. Lehet, hogy most megtalálta, akit keresett? Az utolsó jó embert a Földön?

megnézem lentebb

IMDB

  • Rendezte: Richie Mehta

  • Írta: Richie Mehta, Shaun Mehta

  • Szereplők: Rupinder Nagra, Naseeruddin Shah, Seema Biswas, Koel Purie, Vik Sahay, Roshan Seth, Tanisha Chatterjee, Siddhant Behl, Amardeep Jha, Maya Mankotia, Dr. Shiva, Gurpreet Chana, Rajesh Tailang, Mukesh Chhabra, Vijay Deepak Chhiber

3 comments on “Amal (2007)

  1. A fenti szinopszis lényegre törően írja le a sztorit, de a film mégsem igazán erről szól. Hanem emberi sorsokról, kiszámíthatatlan helyzetekről, rossz döntésekről, megalkuvásról, kapzsiságról, gerincességről, méltóságról, humánumról. Minden szereplőről rengeteget tudunk meg, pedig a film rövid, a jelenetek viszont, amiben szerepelnek nagyon sokat elmondanak. Naseeruddin Shah (G.K. Jayaram) vagyonáról csak az utolsó mondat árulkodik, ő maga annyira ágrólszakadtan fest, hogy ki nem nézni belőle a két rúpiát sem, de cselekedeteinek mozgatórugójáról sokat elárul, ahogyan a film kétharmadában narrátorként közreműködik. Naseeruddin Shah a nyugati filmvilágban a legismertebb indiai színész volt, bár Irrfan Khan lassan lekőrözi (eltekintve Ben Kingsleytől, aki inkább brit, vagy Kabir Beditől, aki meg közel sem olyan jó színész), Esküvő monszun idején, A szövetség (Némo kapitány szerepében), New York arcai, hogy csak az ismertebb filmjeit említsem, és annyira bő karakterkészlete van, amit könnyedén használ bármilyen szerep megformálására. Ezúttal is élvezet volt figyelni a haldokló, beteg, kolduskinézetű milliomos pukkancs modorát, ahogy bánt a vele találkozó emberekkel. Koel Purie (Pooja Seth szerepében) általam ritkán látott, mégis nagyon megbecsült színésznő, nem ül fel a felszínes alakítások csábításának, igyekszik olyan filmekben szerepet vállalni, amelyeknek mondanivalója is van. A kioszkárus asszony megformálása üdítő kivétel a sok felcicomázott, kisminkelt sztár látványa után. Seema Biswast (Sapna Agarwalként) nem láttam még más szerepben, de a kimért modorú, szárazon viselkedő, de egyenes úton járó ügyvédnő alakítása nagyszerűen sikerült. Siddhant Behl (Harish Jayaram), mint az elhunyt milliomos fia, nagyon nagy lehetőséghez jutott, de szerintem nem tudta megragadni a szerepének a lényegét. Sajnálatos. Roshan Seth (Suresh) régi barátként, és hatalmas csalódással terhelve ügyesen ábrázolta azt a kettősséget, hogy meg akarta cáfolni Jayaram véleményét barátságukról és évtizedes munkakapcsolatukról, ugyanakkor a kapzsiság gyötrése a nyerészkedés, és a bűntudat kettős szorításába vonta. De kiemelkedik mindőjük közül Rupinder Nagra (Amal) játéka, aki pontosan hozta azt a tiszta, őszinte és szabad játékot, ami alapján elhisszük, hogy a végletekig becsületes, és élete végéig szegénységben élő riksasofőr boldogabb és gazdagabb, mint a milliomos, aki ráhagyta a vagyonát.
    Nagyon szép film volt, nagyon szép színészi összhanggal. Külön öröm, hogy a magyar szinkron tökéletesen passzolt látottakhoz (bár nem ismerem az eredeti hangját minden színésznek, mégis éreztem, hogy teljes mértékben azonosultak a szinkronszínészek a szereplőkkel).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük